Idegileg tönkretettek a szüleim. Legszívesebben itt hagynám őket, de tartok a lelkiismeretemtől. A gyerekkorom szörnyű volt érzelmileg, azóta is pánikbeteg vagyok. Azt hiszik mindent tökéletesen csináltak, én vagyok a hülye. Mit csináljak?

Ha a nevemen van, eladnám a lakást és az ország másik végébe költöznék.

Én 1000km-re jöttem el hasonlóan "szuper" családtól :)

1. A lakást nem TE KÉRTED, ök adták, ezért külön nem kell magad lekötelezettnek érezni.

2. Mivel a lakás a tiéd, egyszerüen eladod - nekik nem kell erröl tudni elöre -, és elköltözöl, ahová akarsz.

3. Az új lakcímedet meg nem kell tudniuk, ha netán eltüntnek jelentenek, akkor is a rendörség ugyan megkeres, de a címedet csak akkor adják tovább nekik, ha te beleegyezel.

4. Ha tényleg ennyire rádtelepedtek, akkor jogos, hogy le akarsz róluk válni, és ezért tényleg a legjobb valahol máshol tiszta lappal kezdeni.

Ha igaz, hogy ennyire tönkretették a gyerekkorod és miattuk lettél pánikbeteg, akkor ne érezd rosszul magad a lakásért. Bőven megtehették, van elég pénzük, vedd úgy hogy a lakás valahol kárpótlás ezért. Mégis miért kéne hálásnak lenni, ha megbetegítettek? Én sokkal hálásabb lennék egy olyan szülőnek, akinek nincs pénze lakásra, de egészséges felnőtté nevelt és nem idegronccsá.

Az életedet szedd össze amennyire csak tudod. Kérj segítséget, járj nyugodtan szakemberekhez ezzel, mert nem szégyen. A szüleiddel pedig minimalizáld a kapcsolatot. Nem mondom, hogy szakítsd meg teljesen velük a kapcsolatot, de vond ki magad ebből érzelmileg. Tarts egy pihenőt, amíg nem látod őket, utána meg látogasd őket kevesebbet és felszínesebben, hogyha nem akarod elhagyni őket teljesen. Ne hagyd hogy rendszeresen lehúzzanak érzelmileg. Nem vagy köteles etetni ilyen energiavámpírokat és egy lakás sem hatalmazz fel őket arra, hogy mindent megtehessenek veled.

pontosan

a lakást vedd az eddigi bűnök 1%-nak kárpótlásaként és menekülj

ugyan így van vele barátnőm, csak ő lakást sem kapott, csak le akarják ezen felül húzni

hidd el, nem érdemes foglalkozni ezzel, ők választották ezt az utat

El kell döntened, hogy te akarsz minden áron szenvedni, vagy hogy esetleg - de csak esetleg - nekik lesz kicsit rosszabb?

Mellesleg nekik nincs szükségük arra, hogy te "vigyázz" rájuk - elvégre felnött és jó anyagi helyzetben lévö emberek, az egyetlen, amiért "kellesz" nekik, hogy a markukban tudjanak tartani.

Az egyetlen értelmes döntés, ha eltünsz elölük - persze ha neked jobban megfelel az áldozat szerepe, akkor maradj.

Szerintem egyetlen normálisan gondolkodó embernek sem kétséges, hogy mit kell dönteni.

HA te ezt nem akarod, akkor csak te vagy a hibás a továbbiakban az elrontott életed miatt.

Szülőként írok, és vállalom a lepontozást.

Sok szülő meg van róla győződve, hogy jól nevelte a gyerekét. Téged jól neveltek, érző szívű felnőtt lett Belőled.

Könnyű lenne azt az utat választani, hogy eltűnsz. Neked, nekik sem lenne jó. Nem biztos, hogy rájönnének, hol rontották el. Csak keserves napokat, hónapokat szereznél megadnak, nekik.

Add el a lakást, költözz el egy távoli városba, mert....ott hegyek vannak, vagy mittudom én miért indokkal. Sokkal jobb összeveszni,egymás fejéhez vágni dolgokat, mint elmenekülni. A gondolatok, lelkiismereted veled megy, nem tudod útközben elhagyni.

Nagyon sz@r érzés az elhagyott szülőnek is, főleg, ha nem tudja a miérteket.

Menj, de ne szótlanul, meglépve, mint egy bűnöző.