Annyi fájdalmat hurcolok és kell vele együtt élnem, hogy legszivesebben meghalnék. Mit tegyek?

27 éves nő vagyok, egy idegroncs, lelkibeteg. Az anyámnak mindig is púp voltam a hátán az egész gyerekkorom lelki terorrban zajlott, néha meg is vert, tinézsder koromba csak fokozódott. Mindig azt éreztem, hogy az anyám irigy rám, hogy fiatal vagyok és előttem van minden, szépen meg is próbált tönkre tenni, sikerült is neki. Állandóan pénzt lopkodott a pénztárcámból, tartozást rakott a nyakamba amit a mai napig nem sikerültvissza fizetnem és nem tehetek ellene semmit. Anno, hogy elmeneküljek otthonról abból a negatív, lehúzó, degradáló környezetből, belemenekültem 3 éve egy kapcsolatba, ami nem működik már. Nem bírtam elviselni anyám gonoszságait, az örökös siránkozását és hogy csak arra voltam jó, hogy jól lehúzzon anyagilag és rám vetitse ki az összes nyomorát. Szeretetet, megértést, soha nem kaptam. A párkapcsolatom már nem működik régóta. Kiszerettem a páromból, nem akarok már vele lenni ő hiába szeret, nekem nem megy. Ez az állapot már kb egy éve tart. Azóta teljesen magamba zuhantam, hogy itt van mellettem.egy rendes férfi akit nem tudok már szívből szeretni és nem akarok vele lenni, de a kényszer meg mellette tart, mert anyámhoz visszamenni ahonnét elmenekültem nagyon nem akarok, egyedül meg nem tudnám fenntartani magam, mégúgy se, ha nem lenne tartozásom, de azzal meg már végképp nem. Megőrülök a fájdalomba, hogy az anyám így bánik velem. A születésnapomon annyit nem volt képes kinyögni, hogy isten éltesen egyetlen gyerekem, ellenben azzal tudott dicsekedni, hogy aznap vettek új tévét. 3 Napig bőgtem ez miatt, de ez csak egy apróság. A facebookra ki tudja tenni a nagy állatvédelmét, a kutyáiról képet olyan szöveggel, hogy "mindennél fontosabbak " , meg fényezi magát vadidegenek előtt, de tőlem hetekig meg se kérdezi hogy mi van velem. Én egy darabig erőlködtem, hogy kérdeztem hogy van,.de azonkivűl, hogy elpanaszkodta, hogy mennyire szar neki, mertnincs pénze kajára, meg gyógyszerekre (3 féle jövedelemből élnek a nevelőapámmal), utána annyi nincs benne, hogy megkérdezze, hogy én hogy vagyok. Egy önző, mindenkin átgázoló, gonosz ember.Ami megőrjít, az az, hogy a fejem fölött lebeg, hogy bármikor haza kell költöznöm, mert nem lesz más választásom, és tudom, hogy nem látnak szivesen. A kapcsolatom nekem már nagyon nagy szenvedés, mert nem tudom már szeretni a párom, de közbe meg fáj a kapcsolat kudarca és hogy tudom, hogy az egész rajtam bukik el, mert ő amúgy egy főnyeremény lehetne és már bennem van a vágy, hogy kisbabát szüljek, de ilyen kapcsolatba nem fogok. Pár hónapja már antidepresszánst és szorongáscsökkentőkönélek, annyira elhatalmasodott rajtam az életkörülményeimből adódó bizonytalanság, feszültség, aggodalom és munkám sincs. Nem kötött le az sem, folyton hibáztam és nem tolerálták a pánikrosszulléteimet. Állandóan stresszes vagyok, és úgy szorongok, hogy már komolyan attól félek, hogy egy kibírhatatlanabb napomon kinyírom magam, vagy csak simán annyira kikészülök, hogy kórházba kerülök. A munkahelyi kudarcaim miatt már úgy vagyok vele, hogy nem is tudnék semmilyen munkát ellátni, meg különben is minek dolgozzak, ha nem is tudok elköltözni egyedül, csak anyám szarját vonogatnák a fizetésemből. Meg tudnám ölni. Többször keltem már olyan indulatokkal, hogy legszivesebben megölném amiért tönkretesz és ellehetetlenít, nem még együtt éljek vele és jó pofát vágjak ahhoz, hogy ő amúgy meg nagyívben leszarja mindezt. Amikor ilyen dolgok vannak bennem, hirtelen megértem, hogy miért lehetnek azok az értelmetlennek tűnő ámokfutásos gyilkosságok amiket a híradóba látni. Nem látok kiutat az életemből, hogy hogy oldjam meg a problémáimat. Testvérem, rokonaim, barátaim akikre számithatnék nincsenek. Van, hogy napokon keresztül csak sírok és zabálom a nyugtatót, hogy tompitsam magam, de tudom hogy nem leszjó vége ennek. Mit tegyek? Be fogok kattanni :'((((