Idegileg tönkretettek a szüleim. Legszívesebben itt hagynám őket, de tartok a lelkiismeretemtől. A gyerekkorom szörnyű volt érzelmileg, azóta is pánikbeteg vagyok. Azt hiszik mindent tökéletesen csináltak, én vagyok a hülye. Mit csináljak?

27 éves vagyok, nem gyerek. Felnőtt fejjel visszatekintve a gyerekkoromra mondom ezeket most.

Vettek egy lakást, hogy ne kelljen albérletet fizetnem. De én úgy érzem, hogy ezt csak azért tették, hogy ne merjem őket "egyedül" hagyni hálátlanul. Szükségem volt a lakásra, nagyon, nem tudtam volna megvenni magamnak, de nem akarok emiatt hálából úgy tenni, mintha nem tettek volna tönkre. Megkeserítették az életem. A részleteket nem írnám le, de egy idegroncs vagyok gyerekkorom óta. Még nem sikerült túllépnem az elmúlt szörnyű éveken.

Ti mit tennétek a helyemben?

Eltűnhetek így a szemük elől, hogy összeszedjem az életem? Minden találkozáskor újra megpróbálnak lelkileg tönkretenni. Barátaim szerint pszichiátriai esetek mind a ketten.

A lakás miatt nem merek eltűnni, mert nem akarok hálátlan lenni. Meg azért sem, mert arra neveltek, hogy nekem vigyáznom kell rájuk (nem olyan idősek még egyébként).

Adjam vissza a lakást és tűnjek el, vagy tartsam meg? Egyáltalán nincs szükségük pénzre, sőt! Anyám egy nagy cég marketing igazgatója, úgyhogy van elég.

Számtalanszor adtam nekik tiszta lapot, megpróbáltam megbeszélni, visszafogni magam, kedves lenni. Egyszerűen nekünk ez a családosdi nem működik, szabadulni akarok!!

Ti mit tennétek?