Van olyan, aki pánikbetegen lett apa? Mennyire hat ki ez az apa-gyermek kapcsolatra? Mennyire lehet így jó egy apa?

Nekem apám pánikbeteg, depressziós és kontrollmániás, anyám meg bipoláris személyiségzavaros, depressziós és kontrollmániás.

Katasztrófa. Már felnőttem, de azóta is próbálok kilábalni a mentális betegségekből, amiket nekik köszönhetek...

A legrosszabb, hogy egyrészt semmi önbizalmam, mert a szüleim folyton azon paráztak, hogy valamit rosszul csinálok, elrontok ("inkább ne csinálj semmit, ne menj sehová" stb). Másrészt én is pánikbeteg lettem, és óvodás korom óta szorongok.

DE! Ez csak az én példám, amint látod én többszörösen terhelt családból jövök. Apám a betegsége ellenére próbált támogató lenni, ha bajom van, mindig próbál segíteni.

Szerintem ha "csak" pánikbeteg vagy, még lehetsz kitűnő apa! Kérlek csak egyetlen dologra figyelj: a gyerek önbizalmát csecsemő korától kell felépíteni, mert ha önbizalom nélkül nő fel, azt később egyedül már nagyon nehéz lesz neki pótolnia. Hagyd, hogy mindent csináljon, kipróbáljon. Hagyd, hogy elrontson dolgokat és tanulja meg, hogy neki kell kijavítani, rendbehozni, amit elrontott. Ne üvölts vele. Az én szüleim állandóan 120 decibellel üvöltöttek, ha valami nem tetszett nekik. Fizikai fájdalmat okoz a gyereknek az üvöltés, meg a folyamatos feszültség.

Szerintem a pánikbetegség nem feltétlen ad okot egy gyereknek arra, hogy gyengének lássa az apját/anyját. Meglepő, mennyire toleránsak a gyerekek, rettenetesen nehéz bennük elrontani azt a képet, hogy apa/anya egy igazi hős. Ne bizonytalanítsd el magad ezzel, ha majd nagyobbacskaként látja, hogy te ezt is milyen bátran és jól kezeled, akkor nem lesz számára kérdéses, hogy erős vagy.

Radics Peti megemlítésével pedig egyetértek.

Hogy mutatkozik meg nálad a betegség(milyen szituációban,milyen tünetek). Illetve pszichés vagy hormonális eredetű?

Könnyen lehet, hogy a gyerek egy jó ideig semmit sem fog észrevenni belőle, ha nem szembetűnőek a tünetek. A pszichés/ hormonális részét pedig azért kérdezem, mert a kettő teljesen más. Ha pszichés eredetű egy jó pszichológus tud segíteni, ha viszont hormonális akkor érdemes lenne beszélni egy szakemberrel, hogy mekkora az esélye, hogy örökli

Kérlek, ne tedd tönkre a gyerekedet.

Nekem ex volt pánikbeteg, és egy idő után folyamat stressz lett az életünk. Azt figyelni, mikor lesz rosszul, egy filmet nem nézhettünk meg közösen, de mikor túrázni mentünk már görcsben állt a gyomrom, ha bepánikol, hogy a halálban viszem én le az autóhoz. Meg eleve, autóba sem igazán ültem vele, mert teljesen random volt, mikor kap rohamot.

Én pánikbeteg vagyok, és nagyon megérőek a lányaim.

Az egyetlen dolog ami nagyon gáz, hogy nem lehet rám számítani. Én sem tudok magamra. Mindent megcsinálok, de ha vinni kell vhová a gyereket, azt mindig a férjem. Ha gyorsan mennikell vhová mindig a férjem, ha vezetni kell mindig a férjem. Nagyon rossz érzés hogy a férjem nélkül semmi vagyok. De a gyerekeim ennek ellenére nagyon szeretnek, és egyik se lett ilyen. Azt mondják hogy ők tudják hogy számíthatnak rám, én nem hiszem el hogy számíthatok magamra. Na ez az egy mondat többet ért minden pszichológusnál. Hihetetlen hogy 12 évesen mennyire meglátta a betegség lényegét.

9es a pánik miatt váltatok el? Őszintén ez nekem nagy félelmem, mert tény hogy így aránytalanul sok jut a férjemre. Igazságtalannak érzem vele szemben, és úgy érzem jobbat érdemelne. Nagyon szeret, de félek hogy egyszer eljön az idő amikor már nem kínlódik velem, és igaza is lenne.