Anyám miért utál engem ennyire?

Anyám sosem elégedett azzal, amit csinálok. Ha főzök, akkor vagy túl fűszeres az ételem, vagy semmi íze nincs. De ő persze mindent jól megcsinál, amit lehet, magára egy rossz megjegyzést nem mondana, ő mindent tökéletesen csinál.

Sokszor mondja azt, hogy takarodjak el itthonról, utána meg azt, hogy mégis mit csinálnék ha elköltöznék, nem tudnék nélküle megélni.

Ha elmondom a problémáimat, akkor már én vagyok a szemét, aki csak mindig idegesíti. A testvéremre sosem panaszkodik, pedig ő is otthon él még. De ők ketten sokszor összefognak ellenem.

Volt már úgy apámmal összeveszett, de előtte velem is veszekedett, és ilyenkor mindig én vagyok a hibás, amiért apám haragszik rá. Szerinte sokkal könnyebb lenne minden, ha nem lennék itthon, de ha meg elmennék, akkor meg hálatlan vagyok, amiért nem foglalkoztam vele, ellenben a testvéremmel. Ő bármit csinál sosem szidja le.

Ha vesz nekem valamit, amit nem is kértem tőle, akkor mondja hogy nézzem csak ő mennyire szeret engem, de persze én meg semmit nem teszek érte.

Amúgy már gyerekként is mindenbe beleszólt, tesóm mindig szabadabban volt eleresztve. Ő ha csinált valami hülyeséget, se kellett hallgatnia egy életen át, mint nekem. A családi programokra se szeretné sose ha mennék, ha készülődök is mindig csúnyán ordibál velem. Meg amúgy is. Szerinte tesómmal sosincs semmi probléma, csak velem, és ez jó.