Anyám miért utál engem ennyire?

Van egy nővérem, de őt egyszerűen jobban szereti, hiába állítja hogy nem. Mióta barátom van, még jobban utál, bár sose voltam anyám szíve csücske gyerekként sem. Már a 20-as évem közepét járom. Volt már egy kapcsolatom, amiben lelkileg bántottak, mégis azota is azt mondja, hogy ezért kár akár egy férfival is együtt lennem, mert semmit nem értek az életben. A moatani barátommal nincs ilyen.

De csunyán beszél velem, azt mondja takarodjak már el végre otthonról, ne lássa a savanyú képemet. Meg hogy olyan jó lenne, ha látna hogy szívok én is az életben, meg hogy reméli a gyerekem is pont így fog szarni a fejemre, meg idegesíteni, mint én őt.

Itthon is akármit csinálok, nem jó neki semmi. Ha főzök is, utána azt mondja a kajámra, hogy szar. Mindenki másnak ízlik, csak pont neki nem. Meg én kitakarítok, és azt mondja ugyanolyan kosz van, mint előtte.

Ha mondom az elköltözést, akkor meg azzal jön, hogy én mennyire hálátlan vagyok, inkább egy férfit választok, és nem őt, aki mindent megtett értem. Én nem akarok vele veszekedni, meg csunyán beszélni, de kihoz a sodromból.