Édesapám nemrég meghalt. Lehet hogy sokat beszéltem róla, de megviselt a halála, ami hirtelen történt. Anyám ma elmondott engem mindennek mert Apurol emlékezetem. Milyen anya az ilyen?? Mert csak a saját akaratát akarja?

Úgy tűnik, nála ilyen szerencsétlen módon jön ki a gyász. Ingerlékeny tőle, és depressziós (utóbbi magyarázza, hogy miért nem kel fel, a depresszió egyik tünete a motiváció elvesztése, a leghétköznapibb tevékenységek kapcsán is). Elképzelhető, hogy szeretné magában elnyomni a feltörő gyászt és az emlékeket, ezért irritálja, ha Apudról beszélsz. Persze jobb lenne, ha ki tudná fejezni, amit érez, akkor könnyebb lenne neked is megfelelően reagálni rá, de erre nem képes. Olyan, amilyen lenni tud. Megértelek, hogy neked ez megterhelő, főleg hogy te is gyászolsz. Ha úgy érzed, hogy nem tudod tartani magad, segíthet, ha megbeszéled ezt pl. egy közeli barátoddal.

Anyukád depressziós, valószínűleg nincsen kibékülve az apukáddal közös múltjával. Egyszerre haragszik apukádra és magára és az egész helyzetre. Fel kéne keresnetek egy szakembert, mert egyedül nem igazán fogjátok tudni megoldani ezt a problémát és nem lesz jó vége...

Kéne akkor szakember segítségét kérni, egy próbát megérne.

" Nyilván több oldala és mélysége van a történetnek" Valóban: Több mint amit a kérdező előad. Akinek elvileg gyászoló ember létére a legfőbb gondja hogy szemétnek állítsa be az anyját.

Anyád depressziós, gyógyszeres kezelésre van szüksége, de nem fog orvoshoz fordulni, mert ezt nem látja át. A legjobb, amit te tehetsz, hogy megszünteted vele a kapcsolatot, mert őt nem fogod megszerelni, nem segít rajta, hogy odamész és veszekedtek, de legalább a saját személyes életedet ne mérgezze, legalább te tudjál nyugodtan élni. Nem vagy felelős érte.

Nyilván mindenki szemszögéből kicsit más a történet és a gyászt is máshogy dolgozzuk fel. Nekem a legjobb barátom és egyben pótapukám halt meg nemrég. Én szívesen beszélgettem volna róla, de a másik barátja (akit ismertem) teljesen elzárkózott. Nekem az segített, hogy felidéztem az emlékeket és felmondtam videóra magamnak, hogyha már senki nem hallgat meg, legalább olyan legyen, mintha beszélnék valakihez. Nálatok, ha anyud így elzárkózik, próbálj mással beszélni, testvérrel, baráttam, aki meghallgatás. Bár ez nehéz, nekem is az összes jó ismerősöm erltűnt hirtelen, az emberek irtóznak a gyásztól, attól, hogy érezni kell vagy hogy látni, hogy a másik érző ember, erre nem kíváncsiak, hogy úgy mondjam. Nekem a pótapukám közel sem volt tökéletes, az ital rabja volt és ő is elszórta a pénzt. Mégis ő volt a legjobb barátom, pedig 30 évvel idősebb volt. A feleségétől elvált, elköltözött. Akikkel együtt lakott, azok mind panaszkodtak rá. Én már élete vége felé ismertem meg, laktam vele és együtt dolgoztunk, utána meg mindig órákat beszélgettünk és én sose láttam lealjasodva (ellentétben mások korábbi beszámolóival), pedig alváson kívül mindig együtt lógtunk és közben ivott bort. Ez talán valahol attól is függ, ki mit hoz ki a másikból, néha a legjobb emberek sem hoznak ki jót egymásból néha meg egy alapjáraton bunkó, szemtelen ember, mint én is tud jó hatással lenni (talán pont, mert tükröt tart). A barátom urnáját is hazavitték, de szerintem jobb, ha inkább eltemetnek valakit. Anyukádnak lehet, hogy szakember kellene, de megértelek, hogy te beszénél a dologról, én tudom milyen nehéz az, ha nem hallgatnak meg.

Depressziós. Őt senki, nem sajnálja, hogy pl. egyedül maradt. Minden figyelem apukádra terelődött a betegsege miatt, aztán most hogy szegényke elment még mindig nem kapja meg anyukád a neki megfelelő figyelmet, gondoskodast amit elvar. De lehet egy millió oka. En megprobalnek vele beszélni, hatha megnyilik...mindennek oka van.

Több éve nem kel fel, és senki nem tesz semmit?