Miért kell idiótának titulálni csak mert engem más érdekel, máshogy gondolkodom, vagy épp olyasmire költöm a félretett pénzem, ami anyám szerint hülyeség? Miért nem hiszi el, hogy képes vagyok belátni dolgokat?18

Valahányszor világossá válik anyám számára, hogy valamiben, legyen az akár csak valami apróság, eltér a véleményünk, elkezd jönni a sületlenségeivel. Ilyenkor mindig azt hajtogatja, hogy hülye vagyok, vagy majd később meglátom, hogy neki van igaza, de akkor már késő lesz. De ilyen apróságokon, ami úgy senki normális ember szerint nem befolyásoló tényező.(Pl cserélem-e a fülbevalóim, vagy éppen mennyit hordok egy-egy fülemben. De ez csak egy a sok közül.)

Most például olyan dolgon áll a vita, ami eddig nem volt, mert eddig nem csináltam ilyet, mivel bizonyis okok miatt ez nem volt megoldható. Vettem egy játékot számítógépre a saját pénzemből. Anyám szerint meg idióta, aki ilyenekre költ, semmi értelme, nem igaz, hogy nem bírtam letölteni valahonnan ingyen. És az a pláne, hogy nem is ért hozzá, úgy okoskodik. Tehát hiába magyarázom neki, hogy 1) nem tudtam letölteni 2) ha csak letöltöm nem működik minden funkció, ami mondjuk nekem fontos lenne 3) ha csak letöltöm random helyről benne van a kockázat, hogy olyan remek vírust összeszedek, hogy elcseszem vele a gépet.

De azon is összevesztünk, hogy a múltkor ketten elmentünk strandra, én belementem a mély vízbe, ő meg ott tiltakozott vagy húsz percig, hogy eszembe se jusson, mert bele fogok fulladni. Holott tudja nagyon jól, hogy 10 éve tudok úszni, 14 évesen iskolai úszáson rendszeresen annál mélyebb medencében voltunk.

És nem is ez a baj, hogy ilyenekbe beleköt, hanem úgy érzékelem, hogy minél idősebb vagyok, annál jobban próbál engem visszatolni olyan helyzetbe, hogy ő márpedig beleszólhat az én dolgaimba, mert márpedig ő mindent is jobban tud, és én tuti nem vagyok képes önállóan gondolkodni, ugyanis szerinte minden gondolatomnak az az alapja, hogy vagy vele akarok ellenkezni, vagy csak szimplán hülye vagyok.

És én próbálom vele helyrehozni a kapcsolatot, próbálok egyre több mindenről beszélni vele szép fokozatosan, de nem lehet, mert amint valamit úgy csinálok, ahogy az nem tetszik neki, vagy más véleményem van, akkor rögtön én vagyok az idióta. És én azt hittem, hogy ő ilyen mindenkivel, de nem. Csak velem. Ha más nem ért vele egyet azt még a másik háta mögött se hülyézi le, engem meg szemtől szembe. Mással tud normálisan beszélni, velem nem. És hiába mondom neki, hogy rosszul esik, amit leművel, sértésnek veszi, megint vita, megint én tehetek róla, megint én vagyok az idióta, közbe meg csak normális kapcsolatot próbálok összehozni a saját anyámmal. Lehet ő nem nyitott rá.

Belátom, nem tudok változtatni ezen, ha ez a helyzet, csak jó lenne tudni, hogy mi az oka. Őt hiába kérdezem, szerinte nincs így, én vagyok a hülye, és megy az ordítozás.

Szerintetek mire jó ez a viselkedés neki? Miért tud mindenki mással normális lenni, csak velem nem?