Másnak is olyanok a szülei, hogy bár megtehetnék, mégse támogatják anyagilag miután elköltözött otthonról?

"Én se fogom mindennel elhalmozni, most is tudatosan vásárolok neki, ami felesleges, azt nem kapja meg. De ez a szöveg, hogy nem lesz életrevaló, mert segítem, csak az irigyek szövege, akiket nem tudnak támogatni, vagy ő nem tudja támogatni a gyerekét. Attól mert még adok neki egy önrészt, ugyanúgy dolgoznia kell, csak éppen a saját lakása törlesztőjét fizeti,,és nem egy tulajhoz alkalmazkodik albiban, és 50 éves koráig spórol egy panelre. Bocsi hogy ekkora előnyt akarok adni neki, hogy nem tölt el feleslegesen évtizedeket azzal, hogy valahogy kitalálja, hogyan jut lakáshoz a semmiből."

Ellentmondasz saját magadnak. Állításod szerint téged sem halmoztak el, nem segítenek, van saját lakásod, gyereked, munkád, félretett pénzed, fenntartod magad. De közben arról magyarázol hogy annak milyen lehetetlen, szar helyzete van akinek nem tolnak mindent készen a segge alá.

Életrevaló lettél, megteremtetted magadnak? Igen. Nem azt számolgatod hogy mennyi pénzed marad kenyérre, pedig elvileg ott kéne tartanod az alapján, amekkora tragédiaként előadod hogy mi történik azokkal akiknek nem a szülők oldják meg az életüket felnőtt ember létére.

Nekem sem segítettek. Tudod miért? Mert nem tudtak. Mert édesapám beteg lett gyerekkoromban, évekig küzdöttünk hogy éljen, nem sikerült. Közben az életkörülményeink mentek a levesbe. Ilyesmire pl senki nem számít hogy egy súlyos betegség elviszi a család összes pénzét. Maradt édesanyám aki tisztességgel felnevelt, de nem nyomott semmit alám, mert nem tudott. Bánom, puffogok hogy bezzegazismerőseimszülei így meg úgy? Nem. Örülök hogy életrevaló lettem, a jég hátán is megélek, nem burokban nevelkedtem. Többet kaptam ezzel, mintha lakást meg jogsit meg autót, meg havi apanázst kaptam volna. Sőt, ma már én segítem édesanyámat, mert lazán megtehetem. És csak nevetek azokon akik bukdácsolnak az életben mert soha nem kellett semmiért megküzdeniük, aztán ha jön az akadály, az egy hatalmas pofonként éri őket. Mindeközben még ők nézik le azokat akik letettek valamit az asztalra, akik maguknak teremtettek meg mindent. Prolizzák őket, meg degradálják a szüleiket hogy minek vállaltak gyereket ha nem tettek a seggük alá mindent, meg nem babáznak vele még felnőttkorában is. Az a helyzet hogy elképesztően szánalmas és életképtelen a generációnk nagy része. Csak pofa van, de az hatalmas.

Ne aggódj, apám ugyan ez...

200-300 milliós vagyon

Van vagy 5-6 ingatlanja már

Nekem meg a testvéremnek semmit nem ad, marad az albérlet

De a szeretőit beköltöztette az üres lakásokba...

Szerinted ez milyen érzés?