Másnak is olyanok a szülei, hogy bár megtehetnék, mégse támogatják anyagilag miután elköltözött otthonról?

A párom anyjának van egy háza, ami teljesen üresen áll, majd egyszer ki akarja adni albérlőknek, csak dolgoznia kéne rajta, ami nem sikerül neki 15 éve. A párom meg albérletben volt, amíg nem költözünk össze. Egyszerűen nem értem, miért nem engedte neki, hogy ott lakjon, amíg nem szed össze egy önerőt egy hitelhez. Még jól is járt volna a nő, mert nem neki kellett volna fizetnie az üres ház rezsijét.

Az én oldalamról Anyáék mindent megadtak nekem és a testvéremnek, ami tőlük tellett, egyetemre járattak minket, az első fizetésig állták a lakhatást, kaját, zsebpénzt is adtak. Mikor látogatjuk őket, akkor dugig pakolják az autót kajával, tartós dolgokkal, már úgy lopkodjuk vissza a kamrájukba, komolyan.

Szüli/névnapokra 25 ezret szoktunk kapni fejenként, pedig mondjuk, hogy dolgozunk, van pénzünk, nem kell. Ha kérek valamit, hogy vegyen a piacról, Anyu sose fogadja el az árát, ha én veszek neki valamit, akkor nagyon nem érti, hogy ne adja oda.

Amikor lett néhány millió megtakarításuk, felajánlották a testvéremnek, hogy végtörlesztik a hitelét, amit ráér olyan részletekben megadni, ahogy kényelmes. Ő nem élt ezzel a lehetőséggel. Most én jutottam abba a helyzetbe, hogy kellene 3 millió, megkérdeztem, hogy kölcsönkérhetek-e tőlük, vagy menjek a bankba. Azt mondták, teljesen természetes, hogy adnak, majd gondoljam ki a törlesztőrészletet.

Nálunk ilyen szempontból vice versa. Volt, hogy a szüleim segítettek nekem, volt, hogy én nekik, hol kisebb, hol nagyobb összegekkel. Nálunk ez a normális, mindenkivel megesik, hogy néha megszorul, nehogy már a bankba kelljen menni, ha egyszer egy családtag megteheti, hogy segít.

Igazságtalannak tartom, amit veled csináltak és nem értem.