Másnak is olyanok a szülei, hogy bár megtehetnék, mégse támogatják anyagilag miután elköltözött otthonról?

Gabor!

Megkonnyitem. Megegyszer: vigyázok az unokája, ha van, segítek takarítani, hasonlók. Anyagilag viszont még véletlenül se az én dolgom megoldási az életét. Felnőtt, külön él. Gondolom nem kért tőlem se engedélyt, se véleményt ahhoz, hogy elkoltozzon

Mert hogy felneveltek, az épp elég volt..

Én nem is keresném őket egy ilyen után. Épp elég volt ennyi.. Az ilyet az se érdekli hogy élsz e még..

Gabor!

Miert kellene segiteni? Nekem ugyan nincs extra lakásom, de ha lenne, akkor én is kiadnam, idegennek és a bevételt felretennem nyugdíjas napjaira.

bár a kérdésre nem tudok választ adni, mivel az én szüleimnek magukra is alig van pénzük, viszont nem értem ezt a sok ellenséges választ.

Hol állította azt a kérdező, hogy a szüleinek támogatni kell őt anyagilag? Ez nem hangzott el, még is mindenki ezen háborog.

Nem, nem kell támogatniuk, ugyan úgy, ahogy egy jó barátnak sem, de hát ha az ember a jólétű szüleitől nem várhat el egy 50 000 forintos KÖLCSÖNT akkor kitől?

Mire van a család, a barátok, ha nem számíthat rájuk az ember, amikor szüksége van?

Fordított esetben bezzeg a gyerek támogassa a szüleit, amikor rászorulnak, megöregednek, ugye? Mert az természetes. Hát, van egy hírem: nem az!

Kicsit hosszú lesz.

Szóval olyan 12-13éves voltam, kitalálták anyámék, építkezzünk. Nevelőapám epítőipari vállalkozó, akkor még csak bontogatta a szárnyait, így kölcsönt kellett felvenniük, hogy befejezzék a házat.

16éves voltam, mikor kitaláltam elmegyek diákmunkára, legyen egy kis zsebpénzem. Mert hiába ment egyre jobban a szekér, anyámék mindig bwlekötöttek miért kellett ezt meg azt megvenni, spórolnom kellett volna. Ennek az lett az eredménye, az egyik kölcsönt a nyakamba akasztották. Mert ez nekik jár.

24éves koromig, tehát 8 évig fizettem a havi 30ezer ftot. Ez összesen ~2.8millió.

Nem volt valasztásom, ha nem fizettem volna kb kitettek volna. Nekem meg addig nem volt hova meg miből mennem, mert elment a saját kiadasaimra és a kölcsönre, nem tudtam férretenni.

Hozzáteszem ekkorra nevelőapamnak már igencsak ment az üzlet.

24 évesen elköltöztem, nem fizettem tovább. Kijelentették, ezennel én nem is vagyok a család része. Ha az akartam volna maradni, nem jöttem volna el otthonról.

2 szatyor ruhával és 2ezer ft-al a zsebemben költöztem el.

Azóta eladták a házat, 42millió csücsül a számlájukon.

Most itt vagyok 29. Van saját autóm, ferjemmel saját közös házunk.

Váltig állítják, ezt nekik köszönhetjük (1ft-ot nem adtak bele).

Pont ebben a hónaoban történt, hirtelen váratlan felmertült egy hatalmas kiadás.

Akárhogy próbaltuk, nem tudtuk kigazdálkodni. 50ezer ft kellett.

Mentem anyához, januárig adjon kölcsön.

Annyi volt rá a válasz, a provident bármikor ad...

Inkább mashogy megoldottuk.

Azóta sem beszéltem vele.

Csak azt elfelejtik ilyenkor, én mennyit adtam nekik...