Elmondjam a szüleimnek, hogy örökbe fogadtak?

Biztos nem beszélnék róla

Azért nem mondták el mert félnek hogy elveszítenek.Te lehetsz a mindenük!

20vagy ezek szerint soha eddig nem is gondoltál ara hogy nem vérszerinti gyerek vagy.

Mert úgy bántak veled mint egy vérszerinti gyerekkel.

Én azt az embert kérdezném aki ezt elmondta neked most boldogabb?Biztos nagyon szereti a szüleidet!

Kérdés hozzád most már nem úgy nézel rájuk és nem azt érzed mint eddig?

A szülő anyád iránt érzel bár mit is!

Esetleg egy fajta fájdalmat hogy ezt tette veled!(Ugye milyen jó egy mindenlébe két kanál)

Hasonló cipőben járunk de nagyjából tudom miröl van szó!

Bár hallgatott volna örökre!

"Azért nem mondták el mert félnek hogy elveszítenek"

Ugyan már! Hároméves korában mondtam el a fiamnak - az akkori eszének és érdeklődésének megfelelő módon. Kérdezett a téma iránt, miután egy terhes nőt láttunk a kasszasorban, és azt mondtam, hogy egy baba növekedik a hölgy pocakjában. Mire ő azt kérdezte, hogy ő is így növekedett az Anya pocakjában? Erre én elmondtam neki dióhéjban, hogy nem. Neki vagy egy Szülő-Anyukája, akinek a pocakjában növekedett. De nem tudott az Édesanyja lenni, és mi örökbefogadtuk. Most Anya az édesanyád.

- És az, hogy örökbefogadtatok, azt jelenti, hogy örökre Anya lesz az anyukám és te az apukám?

- Igen, kisfiam, azt jelenti! - simogattam meg a fejét

Láttam, hogy kattognak a kerekek a buksijában, és bár a hírre egy kicsit felzaklatódott, de kijelentésem megnyugtató volt számára. Évek múlva került elő újra a téma. Mindig a korának és az értelmének megfelelő módon kell válaszolni egy gyereknek.

Utolsó szerinted valami hátsó rosszindúlatú szándék vezérelte a szülöket hogy így döntőttek?

Magam is ha ebben az êlethelyzetben lennék így dőntenék

Még lakhelyét sőt országot is változtatnék.Csak a gyerekem meg ne tudja

Kedves #18-as, teljesen igazad van, nem a rosszindulat vezette a szülőket. Hanem a tudatlanságuk! Mert sajnos a genetikát nem tudod behazudni. Hiába veszel rá mindenkit a környezetedben a hazugságra, vagy hiába menekülsz más országba. Ha elég idős és elég iskolázott lesz a gyerek, saját maga is rájöhet majd arra, hogy te nem lehetsz a nemző-szülője. Megbukhatsz egy egyszerű vérvizsgálat kapcsán (vércsoport vagy Rh eredmény alapján) de akár a gyerek állának a formája is lebuktathat. Csak néz a tükörbe és elmélázik, mert éppen ezt tanulták biológiából. És rájön arra, hogy genetikailag kizárt, hogy te vér szerinti felmenője legyél. Holott ezt kommunikálod neki, mióta az eszét tudja. És akkor elgondolkodHAT azon is, hogy ezen kívül, vajon mi más lett még behazudva neki. És ez zokon esHET neki. Oda lehet a bizalom.

De mondok mást. Megöregszel, megbetegszel. És megáll mind a két veséd. És a gyerek, aki imád téged, felajánlja, hogy az egyik veséjét neked adja. És az ottani orvosi vizsgálatoknál derül ki a hazugság. Vagy vénségedre Alzheimer kórod lesz. És már nem ismersz meg senkit. De ő szeret téged, és minden nap meglátogat. Te meg nem ismered meg, azt hiszed a kezelőorvosod, és elkezded mesélni a történetet NEKI, hogy te egész életedben, életed minden napján rettegtél amiatt, hogy az örökbefogadás ki ne derüljön.

Hát szükséged van neked erre a rettegésre?

Persze, hogy nincs! Mond meg az igazat! Ha jóban vagytok, semmi trauma nem éri a gyereket. Az én fiamról a családban és az iskolában is tudja mindenki, hogy örökbefogadott gyerek, és őt nagyon szeretik. Jól kommunikálja a helyzetet, soha hátránya nem volt belőle, és nem is csúfolták miatta. Neki ez teljesen természetes. Attól még, hogy a genetikai anyukája és apukája más, a feleségem az Édesanyja, és én vagyok az Édesapja. És ha éjszaka betegen felriad a szobájában és elkiáltja magát, hogy Anyaaaa!!! akkor az én feleségem - az Édesanyja - fog beszaladni hozzá, és ápolni Őt. Az, hogy nem te nemzetted, nem befolyásolja azt, hogy az Édesanyja legyél! Tudom, tapasztalatból.

Ahogyan azt is tudom, hogy megbízhat a szavamban, és biztos lehet abban, hogy amit mondok az úgy van. És cserébe ő is bízik bennem, és tudja, hogy elmondhatja az igazságot. Mert megbízom benne. Nem kell hazudoznia kitalált történeteket.

Világéletemben Mark Twain mondásához tartottam magam: "Ha mindig igazat mondasz, semmire nem kell emlékezned!" [Nem kell hosszú nyilvántartásokat vezetni, hogy kinek mi a túrót hazudtál. Hogy legközelebb is ugyanazt hazudd...]

Nem szabad hazudni a gyereknek! A gyerek nem hülye. Csak gyerek.

Müller Péter szavait ajánlom még gondolataim zárásaként figyelmedbe: "A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."