Érdemes lenne a szüleimnek azt hazudni, hogy aszexuális vagyok, hogy végre leszálljanak rólam?

Akkor meg azért fognak cseszegetni, hogy aszexuális vagy... :D

Mondd meg, hogy nem mindenki rongy, akkor remélhetőleg elszégyellik magukat legalább valahol mélyen belül, hogy ilyen felszínesek.

Az én szüleim, nem hiszem, hogy elhitték volna, hogy aszex vagyok, még akkor sem, ha tényleg így van.

Ami nálunk - támogató szülőkkel (!) - bejött volna, ha azt mondom, hogy tetszik valaki, de kapcsolatban van vs. nem akar tőlem semmit/kikosarazott.

De a szülőknek köze van hozzá, mert többnyire a gyerek boldogsága és sikeressége a céljuk. És nem, a szülőknek nem volna szabad ilyen bicskanyitogató stílusban csesztetni a gyereket.

Messze nem ennyire durvát, de én is átéltem anyámtól, aki mondogatta, hogy miért nem mész a városba szombat este? Én szerettem volna, de legbelül az egésztől féltem. A tanulásra hivatkoztam. Azt mondtam, majd csajozok az egyetemen, de többek közt a tinédzserkori tapasztalatok kimaradása miatt ott sem mertem.

Kérdező! Valóban nem fér bele a napirendedbe, vagy félsz - egy kicsit - a dologtól, és kényelmes, hogy a tanulásra hivatkozhatsz? Ha az előbbi, akkor van egy rossz hírem: ugyanennyi tanulnivaló lesz az egyetemen is. Ha az utóbbi van egy rossz hírem, az egyetem alatt is ugyanilyen könnyen lehet majd a tanulásra hivatkozni. Legalábbis reálszakokon.

Én is aszexuális voltam, vagy annak tudtam magam, míg meg nem perzselt a szerelem lángja egy olyan lány tüzétől, aki aztán már kicsiholta belőlem az erdőtüzet.

Nekem a szüleim elfogadták, igazából utólag már tudom is az okát, mert olyan trauma ért az előző kapcsolatomban, amit majd egy évtizedbe került kiheverni.

Szerintem ülj le velük, és mondd meg a dolgokat őszintén, nyílt lappal, ha meg nem fogadják el, akkor meg tojd le!