Mit csináljak, hogy leszálljanak a témáról?
Sziasztok. Kezdem az elején: volt egy barátom, igazából már vőlegényem, akit nagyon szerettem (szeretek..), de 6 év után szakítottam vele, mert egy nagyon alapvető kérdésben nem egyeztünk, még pedig a gyerektémában. Én soha nem akartam és nem is akarok, ő pedig az utóbbi 1 évben kitalálta, hogy talán mégis. Előtte nem akart ő sem. Viszont ez kezdte szépen megmérgezni a kapcsolatunkat. Egyre többször hozta fel a témát, én próbáltam vele beszélni, megmondani h ne is számítson arra, hogy szülni fogok, mert nem és inkább hagyjuk egymást, de nem... mert mindig jött, hogy ő szeret, megoldjuk majd, de én besokalltam és múlt héten szakítottam vele. Szeretem, de nem fogom tovább hallgatni ezt a témát. Azóta is beszélgetünk, mert folyton keres és kérlel, h kezdjük újra, ketten is megleszünk, de tudom h csak idő kérdése és megint rákezdene a témára.
Nyilván a szüleim is megtudták, hogy szétmentünk. Albérletben laktunk lent vidéken, ahol a szülők is laknak, így én ideiglenesen hazamentem anyáékhoz, de ezerrel keresem az albérletet és felköltözöm Pestre. Anyáék "faggattak", hogy miért mentünk szét, hát elmondtam, amúgy is jó a kapcsolatunk, mindennap beszéltünk és anyával mindig mindent megbeszéltem. Ők tudták, hogy nem akarok gyereket, nem is volt vele gondjuk, sőt mondták, hogy ne szomorkodjak, jobban is tettem, hogy a szakítás mellett döntöttem, mert így úgysem lett volna közös jövőnk. Szóval próbáltak vigasztalni. Azonban itt volt múltkor mamám és nagynéném (anya nővére), akik döbbenten konstatálták, hogy szakítottunk és átmenetileg hazaköltöztem és ők is faggattak, hogy Jajj mi történt, nagyon sajnálják, mire annyit mondtam csak, hogy nem egyeztünk alapvető, fontos dolgokban. Ők ebből kb 2. nekifutásra leszűrték, hogy a gyerekről lesz szó, csak a kérdés úgy hangzott: Az a barom nem akart veled gyereket?? Na gondolhatjátok milyen hideg zuhanyként érte őket, mikor mondtam, hogy nem kell barmozni, különben is én nem akarok gyerek! Totál kiakadtak, hogy mégis mi az, hogy nem akarok gyereket és hogy ez miatt minek szakítottam, úgy is szültem volna, mert az milyen jó blabla. Pont ez hiányzott amúgy még az életemből. Otthagytam őket és eljöttem otthonról, mondtam h erre nem vagyok kíváncsi. Kb azóta már a fél rokonság (a közelebbiek), akik szintén a környéken laknak, tudják h mi emiatt mentünk szét és értetlenkedve állnak a dolog előtt, hogy mi annyira jók voltunk együtt, látszott rajtunk, h szeretjük egymást, de én micsoda bestia vagyok, hogy kiraktam Őt, ráadásul miféle nő vagyok, hogy nem akarok szülni... Anyósom is felhívott, hogy szégyellhetném magamat, mert az ő fiacskája a padlón van miattam, de jobb is, h nem maradtunk együtt, mert neki olyan meny kell, aki unokát is szül. Elképesztő ez az egész, már kb mindenkivel összevesztem, mert nem tűrőm az ok nélküli sértegetést, ráadásul ez magánügy, mégis okoskodnak és lovagolnak a témán.
Szóval kisebb háború alakult itt ki és most nem elég, hogy amúgy is kivoltam a szakítás miatt, mert attól még szeretem Őt, de így értelmetlen lett volna együtt maradni, most még a fél rokonság engem is hibáztat. Azért vannak ennyire a témán rajta, mert hogy ránk mindig mindenki azt mondta, h álompár vagyunk, annyira összeillünk, tök harmonikus a kapcsolatunk, olyan jó, hogy egymásra találtunk stb stb és hogy azt hitték örökre együtt maradunk.
Ti mégis mit tennétek a helyemben? Eddig tartottam magam és próbáltam nem összezuhanni a szakítás miatt, de hogy ekkora feneket kerítettek neki, hát így végképp kilátástalan a helyzet és nem hinném, hogy csak amiatt mert nem akarok gyereket, már egy sz*ardarab lennék..
(U.i.: Előbb már kiírtam a kérdést, de néhány rosszindulatú kommentelő a saját frusztrációját vezette itt le, azzal h vitát generáltak és offoltak, ezért a modik úgy gondolták inkább kitörlik az egyébként normális, segítségkérő kérdést. Szóval megköszönném, ha nem állnátok megint neki balhézni. Csak az válaszoljon, aki tud normális tanácsot adni!)
válasza:Nem fejteném ki részletesen a szakítást senkinek sem. Terelném a témát,amikor csak lehet. Valószínű kerülném is az ilyen nagyobb családi eseményeket egy ideig.
Idővel feledésbe merül. Kitartást!
válasza:
válasza:Hát, én azt tenném a helyedben, hogy átgondolnám mi a fontosabb: az én egóm, vagy boldoggá tenni a szerelmemet?
Hiszen az igazi szeretet nem önmagamról szól, hanem mindig a másikról, hogy adni és boldoggá tenni.
Ez a fiú annyira nagyon szeret téged, hogy gyermeket akar tőled - ez azért a mai világban elég ritka a pasik részéről, akik jobb szeretik a kényelmes, gondtalan életet.
Te viszont nem szereted annyira ezt a fiút, hogy boldoggá tedd megajándékozva egy gyermekkel, amit ő nagyon szeretne, de téged még jobban, ha akár hajlandó lenne kettesben is meglenni veled.
Én elhamarkodottnak érzem ezt a szakítást, mert írtad hogy eleinte ő sem akart még gyermeket és mi van, ha te is másképp látnád a dolgot 1-2 év múlva és te is szeretnél?!
Nem vagy rossz ember, mert nem akarsz gyereket, csak tényleg itt az a kérdés, hogy mennyire szereted a párod, hogy hajlandó lennél-e áldozatot hozni érte vagy sem?
Ha nem, és az elhatározásod sziklaszilárd, akkor viszont tényleg jobb, ha elengeded és így ő is boldog tud lenni majd azzal, aki meg tudja neki adni azt, amire vágyik.
Anyóst megértem, hogy szeretne unokát és nem érti, hogy miért nem akarsz anyává válni (tényleg, miért nem?!) de a te családodat is meg lehet érteni, hiszen egy álompárt látnak bennetek és a szerelem gyümölcse, beteljesedése, családdá válásotok záloga a gyermek.
Persze, lehet anélkül is boldognak lenni, de hát ha ennyire harmonikus egy kapcsolat, ennyire tökéletes, akkor érdemes-e eldobni emiatt?
Mi van, ha többet nem találsz magadnak olyat, aki ennyire fog téged szeretni és mi van, ha megbánod a mostani döntésedet?
Nem lesz rossz egyedül, utód nélkül meghalni?
Szóval ezeken a kérdéseken kellene elgondolkodnod és ha a válaszod, döntésed megmásíthatatlan, akkor nem marad más, csak a belenyugvás....
válasza:A mai világban a gyerekvállalás kérdésében mindenki okosan tudja magyarázni, hogy deeee keeell gyerek. Nem kell. Mindenki azt csinál, amit akar, nyilván mérlegelés után. Én azt gondolom, aki nem érzi, hogy képes anyává válni, az ne is szüljön. Akiben nincs meg a belső késztetés, az válik elhanyagoló, bántalmazó anyává.
Kérdező ha bárki innentől kezdve felhozza a témát, nyugodtan mond meg, hogy ez a te dolgod! És te meg a volt barátod úgy egyeztetek meg, hogy nem lesz gyerek, tehát ő nem állta a szavát. A sok károgó rokon szüljön magának.
válasza:Én simán elküldeném őket melegebb éghajlatra, ha piszkálnak.
Anyósnak is mondtam volna, hogy foglalkozzon a saját vadzsinájával. :D
Többieknek, meg meg lehet mondani, látja nagynéni, mag is minek szült, ilyen gyereke lett mint ez a "Pisti" (vagy akárki), én nem akrom igy elb@@@szni az életemet :D
Jo, kicsit bunko, de garantáltan nem fognak többet piszkálni. :) kiratást!!!
válasza:Kedves 20:07es!
Jól ideköptél egy szöveget de fordítsuk meg a témát. Ha a pasi annyira szereti a kérdezőt akkor miért nem képes lemondani a gyerekről? A kérdező nyílt lapokkal játszott, már az elején mondta hogy nem akar gyereket. Persze a pasi könnyen akarhat gyereket mert neki pár perc megcsinálni, de kérdező lesz majd terhes, ő fog szülni, ővé lesz a gyereknevelés összes nyűgje, mert az hótziher hogy nem a pasi fog otthon maradni a gyerekkel. Jó lenne ha ezt felfogná mindenki, más f###val könnyű verni a csalánt hogy de ő gyereket akar. Bezzeg ha neki kéne szülni akkor már nem akarna ennyire.
válasza:Vedd be a lesz&rom tablettát, és tudatosítsd magadban, hogy nem te ülsz fordítva a lovon.
Nézd pozitívan: egy remek szűrő az olyan korlátolt, és valójában kártékony ismerősök/családtagok leselejtezésére, akikről enélkül csak évek/évtizedek múlva derült volna ki, hogy nem méltóak a bizalmadra.
válasza:# 3
A szerem MINDIG múlik előbb-utóbb, de a gyerek a nyakán marad.
Gyerekkel meg nagyon nehéz új partnert találni...
1. Tudatosítsd magadban, hogy teljesen normális vagy ha nem akarsz gyereket! Inkább azt bánd meg később, hogy nem szültél mint azt, hogy életet adtál valakinek (na az a legszörnyűbb hogy rengeteg szülő megbánta akire ráerőltették stb.).
2. Bunkó, neveletlen, parasztembereknél szokás ezt számonkérni, kérdőre vonni, szapulni.
3. Egy jó ideig ne menj olyan családi összejövetelekre, ahol "számonkérők" vannak jelen.
3. Ha valaki telefonon hívogat okoskodni használd a csodálatos "feketelista" funkciót és akkor nem tudnak felhívni, tiltsd le facebook-on stb. Ezeket mind bármikor feltudod oldani ha kell.
4. Soha ne szülj gyereket senki kedvééért csak és kizárólag akkor, ha te is ugyanannyira akarod mint a másik fél!
5. Nekem amúgy három gyerekem van, ha bárki kérdezné... Szóval nem vagyok "gyerekutáló, gyerekellenes"
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!