Mit csináljak, hogy leszálljanak a témáról?
Sziasztok. Kezdem az elején: volt egy barátom, igazából már vőlegényem, akit nagyon szerettem (szeretek..), de 6 év után szakítottam vele, mert egy nagyon alapvető kérdésben nem egyeztünk, még pedig a gyerektémában. Én soha nem akartam és nem is akarok, ő pedig az utóbbi 1 évben kitalálta, hogy talán mégis. Előtte nem akart ő sem. Viszont ez kezdte szépen megmérgezni a kapcsolatunkat. Egyre többször hozta fel a témát, én próbáltam vele beszélni, megmondani h ne is számítson arra, hogy szülni fogok, mert nem és inkább hagyjuk egymást, de nem... mert mindig jött, hogy ő szeret, megoldjuk majd, de én besokalltam és múlt héten szakítottam vele. Szeretem, de nem fogom tovább hallgatni ezt a témát. Azóta is beszélgetünk, mert folyton keres és kérlel, h kezdjük újra, ketten is megleszünk, de tudom h csak idő kérdése és megint rákezdene a témára.
Nyilván a szüleim is megtudták, hogy szétmentünk. Albérletben laktunk lent vidéken, ahol a szülők is laknak, így én ideiglenesen hazamentem anyáékhoz, de ezerrel keresem az albérletet és felköltözöm Pestre. Anyáék "faggattak", hogy miért mentünk szét, hát elmondtam, amúgy is jó a kapcsolatunk, mindennap beszéltünk és anyával mindig mindent megbeszéltem. Ők tudták, hogy nem akarok gyereket, nem is volt vele gondjuk, sőt mondták, hogy ne szomorkodjak, jobban is tettem, hogy a szakítás mellett döntöttem, mert így úgysem lett volna közös jövőnk. Szóval próbáltak vigasztalni. Azonban itt volt múltkor mamám és nagynéném (anya nővére), akik döbbenten konstatálták, hogy szakítottunk és átmenetileg hazaköltöztem és ők is faggattak, hogy Jajj mi történt, nagyon sajnálják, mire annyit mondtam csak, hogy nem egyeztünk alapvető, fontos dolgokban. Ők ebből kb 2. nekifutásra leszűrték, hogy a gyerekről lesz szó, csak a kérdés úgy hangzott: Az a barom nem akart veled gyereket?? Na gondolhatjátok milyen hideg zuhanyként érte őket, mikor mondtam, hogy nem kell barmozni, különben is én nem akarok gyerek! Totál kiakadtak, hogy mégis mi az, hogy nem akarok gyereket és hogy ez miatt minek szakítottam, úgy is szültem volna, mert az milyen jó blabla. Pont ez hiányzott amúgy még az életemből. Otthagytam őket és eljöttem otthonról, mondtam h erre nem vagyok kíváncsi. Kb azóta már a fél rokonság (a közelebbiek), akik szintén a környéken laknak, tudják h mi emiatt mentünk szét és értetlenkedve állnak a dolog előtt, hogy mi annyira jók voltunk együtt, látszott rajtunk, h szeretjük egymást, de én micsoda bestia vagyok, hogy kiraktam Őt, ráadásul miféle nő vagyok, hogy nem akarok szülni... Anyósom is felhívott, hogy szégyellhetném magamat, mert az ő fiacskája a padlón van miattam, de jobb is, h nem maradtunk együtt, mert neki olyan meny kell, aki unokát is szül. Elképesztő ez az egész, már kb mindenkivel összevesztem, mert nem tűrőm az ok nélküli sértegetést, ráadásul ez magánügy, mégis okoskodnak és lovagolnak a témán.
Szóval kisebb háború alakult itt ki és most nem elég, hogy amúgy is kivoltam a szakítás miatt, mert attól még szeretem Őt, de így értelmetlen lett volna együtt maradni, most még a fél rokonság engem is hibáztat. Azért vannak ennyire a témán rajta, mert hogy ránk mindig mindenki azt mondta, h álompár vagyunk, annyira összeillünk, tök harmonikus a kapcsolatunk, olyan jó, hogy egymásra találtunk stb stb és hogy azt hitték örökre együtt maradunk.
Ti mégis mit tennétek a helyemben? Eddig tartottam magam és próbáltam nem összezuhanni a szakítás miatt, de hogy ekkora feneket kerítettek neki, hát így végképp kilátástalan a helyzet és nem hinném, hogy csak amiatt mert nem akarok gyereket, már egy sz*ardarab lennék..
(U.i.: Előbb már kiírtam a kérdést, de néhány rosszindulatú kommentelő a saját frusztrációját vezette itt le, azzal h vitát generáltak és offoltak, ezért a modik úgy gondolták inkább kitörlik az egyébként normális, segítségkérő kérdést. Szóval megköszönném, ha nem állnátok megint neki balhézni. Csak az válaszoljon, aki tud normális tanácsot adni!)
válasza: válasza:
válasza:Undorító, ahogy leköptétek a 3-as válaszolót, pedig ő csupán kérdéseket tett fel a kérdezőnek, amelyekkel tisztázhatja saját magában, hogy a döntése végleges-e és ha igen, akkor ne sóvárogjon az exe után, hanem nyugodjon bele és engedje el.
Az a baj, hogy nagyon nehezen megy egyeseknek itt a szövegértés és más válaszolókon élik ki a személyes boldogtalanságukat, mert egy boldog ember nem ugrik neki a másiknak - különösen, hogy nem is hozzá szólt.
Kérdező!
Szerintem a te életed, a te döntésed.
Ne foglalkozz mások véleményével, hanem azt tedd, amit te jónak érzel!
válasza: válasza:Az egyik kommentelő írta:
Inkább azt bánd meg,hogy nem szültél,minthogy azt hogy megtetted,és utána jön az érzés...
Be kéne ezt a mondatot kereteztetni arany foglalatban...ennyi..
Amúgy az én véleményem,hogy igenis jól tetted,annak ellenére hogy szereted,mondhatom okos dönmtés volt...
Ha ő ennyire akar,hogy ez miatt szakítottál is vele,mert nem bírtad a nyomást,újra téma lesz,vagy ne adj isten "félvállról" majd mégis megoldja ezt a vágyát..Akkor nagyobb gebaszba leszel..
A rokonokat ilyenkor abc sorrendben gyilkolnám le...Az én agyam tuti elszállna..
Én 41 éves vagyok,nem akartam sose gyereket,most se,és nem hiszem,hogy változni fog ez,de szerencsére engem sose baszogattak ilyennel..
Ha mégis elhangzik egy-két ilyen mondat egyszerűen nem veszek ról a tudomást...Nem állok bele ilyen vitába..
válasza:3.
A gyerekvállalás nem egy kis szívesség, amit a párjának tesz valaki, hanem életmód választás.
Az ég óvjon meg minden kisbabát egy ilyen hozzáállású anyától! Ezt nem kritikaként írom, semmi baj vele, ha nem akar gyereket, de akkor semmiképp ne vállaljon!
Nekem nagyon sokszor eszembe jut, ha épp fárasztó a kisbabámmal foglalkozni, sokadjára kelni éjjel, elrohanni a főzés mellől hozzá, tudomásul venni, hogy kiesem a szakmámból - hogy hogy tudja ezt csinálni, aki nem is akarja a babáját.
Hogy milyen hatással van a csecsemőre ha a felé forduló arcon nem a szeretetet, örömet látja általában sem. Nagyon súlyos rizikó faktor bizonyítottan szinte minden pszichiátriai betegségre egy ilyen anyai attitűd!
válasza:Szia
Magam sem vagyok gyerekpárti (számos okból kifolyólag). Emiatt sok rokon is ferde szemmel néz rám, sok ismerősöm pedig meg is szól miatta, de (félig-meddig szerencsére) sosem volt még komoly kapcsolatom, így nem tudnak azzal szívatni, hogy mikor lesz már gyerekem. Gondolom, emiatt is taszítom többnyire a nőket, mert a legtöbbjük meg nagyon szeretne anya lenni.
De lényeg a lényeg: akármennyire is ellened van mindenki, szerintem ne engedj nekik, mert hát mi a jobb? Kevés kedves barát/rokon, de azok tényleg értékesek, vagy sok rajongó, akik csak azért szeretnek, mert behódoltál az erőszakoskodó stílusuknak és ezzel a saját jellemednek mondtál ellent, amit már soha nem tudsz visszacsinálni, vagyis életed végéig így kell élned?
Legyél erős és tarts ki az elveid és/vagy a céljaid mellett, de leginkább éld a lehető legboldogabb életet!
Mellesleg megtalálhatod még a párt, akit neked szánt a sors. A Facebookon van társkereső csoportja a gyermekmentesek számára. Ott aligha hoz össze a sors olyannal, aki később változtat a véleményén :)
1. Nagyon jól teszed, hogy felelősségteljesen gondolkodsz, én sem szeretnék gyereket, de ez más téma:)
2. Nyugodt körülmények közt beszélj a pároddal, hogy te szereted őt, de biztos nem akarsz gyereket. Ezután kérdezd meg, hogy neki ez a legfontosabb?
3. Vázold fel, hogy miért nem akarsz szülni, gyereket nevelni. Hátha ő is meggondolja magát.
4. Ha nem akkor, váljatok el búcsúban, akik meg belédkötnek azoknak egyszer mondd el, hogy miért nem akarsz, de tedd hozzá, hogy a véleményedet nem lehet megváltoztatni, és ne is próbálja
A 3-as válaszolónak:
Igen, egy kapcsolat odaadással jár. Viszont messze nem arról, hogy az ember a saját elképzelésétől 180°-ban elforduljon a másik miatt. Pláne egy gyerek teljesen átformálja az életét az embernek és ha már megszületett, onnantól (illetve valamivel korábban) már nem lehet visszacsinálni a dolgot.
Továbbá nem úgy tűnt, hogy elhamarkodott volt a döntés, hogy szakít a párjával a kérdező, hiszen azt írta, idézem "Egyre többször hozta fel a témát, én próbáltam vele beszélni, megmondani h ne is számítson arra, hogy szülni fogok, mert nem és inkább hagyjuk egymást, de nem... mert mindig jött, hogy ő szeret, megoldjuk majd, de én besokalltam". Tehát türelmes volt, nem is kicsit. Ahhoz pedig, hogy élete szerelmének azt mondja az ember, hogy nincs közös jövőjük, és külön jobb lesz mindenkinek, nagy levegő kell és komoly megfontoltság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!