Mit szólnál hozzá ha apád lebukna előtted hogy tanácsot kér másoktól arra hogy mit csináljon veled?

Örülj neki hogy foglalkozik veled.

Az enyém csak annyit beszél velem amig kiosztja nekem a napi munkát.

Aztán sz@rik rá hogy mi van velem.

Attól függ, hogy hogyan kér tanácsot. Saját magamról tudom, hogy akarva-akaratlanul nem mondunk el részleteket, hogy ha segítséget kérünk valakitől.

Az én apám mindig úgy kért velem kapcsolatban tanácsokat másoktól, hogy csak a féligazságot mondta el. Tehát, ha összevesztünk, akkor általában csak az a része volt tiszta a másik félnek, akinek elpanaszolta a bajait, hogy én milyen rossz vagyok és mit csinálhatna velem (kiabáltam vele, nem tettem azt, amit kér és a többi). Arról soha nem esett szó, hogy ezt azért tettem, mert molesztált, megvert vagy éppen csak hülyének nézett és úgy beszélt velem, mint a kutyával.

Tehát ha úgy kér tanácsot, hogy közben csak én vagyok szarnak beállítva, akkor köszönöm szépen, de nem akarom hallani.

De ha elmondja, hogy ő is hibázott, mégis szarul esett neki ahogy bántam vele és valamit tenni akar, akkor belátnám, hogy nekem sem kellene úgy viselkednem, ahogy és tényleg megbánta.

Nagyon fontos, hogy mit mond, hogyan mondja és, hogy kinek mondja.