Mások is azt érzik, hogy az orvosszülők kicsit elhanyagolják a szeretet?
Én nekem anyám és apám is orvos. Mindig elég korán elmennek dolgozni aztán késő este érnek csak haza. Ha beteg vagyok azonnal azt mondják, hogy vegyek be valamilyen gyógyszert (pl.algopitint) és utána meg küldenek iskolába. Ez most lehet, hogy így egyszer nem olyan gáz, de ők mindig ezt csinálják. Aztán ott van az apám, aki kb.este 7 körül ér haza. Van egy itthoni munkája (gépen kell vizsgálatokat kiértékelnie) és ha hazajön az általában az első, hogy azt csinálja. Ha közben pedig beszélünk vagy dudorászunk meg ilyesmik leüvölti a fejünket és képes a semmiből vitát csinálni. (Amúgy egy külön szobában dolgozik mindig.)
És a szüleim mindig azt akárják, hogy a legjobbak legyünk. Iskolában kitűnő tanulónak kell lennünk és ha egyetlen egy rossz jegyet haza hozunk, akkor már is nagyon kiakadnak és azt mondják, hogyha nem tanulok, akkor korrepetálásra fognak abból a tantárgyból küldeni. Így is már mindegyik délutánom be van táblázva különórákkal, de őket ez nem érdekli. Barátaim nincsenek, mivel annyit tanulok, hogy nincs időm ezekkel foglalkozni. Míg az osztálytársaim egymással találkoznak délutánonként, én általában otthon segítek vagy tanulok. És egyébként bent az iskolában is nehezen kommunikálok másokkal mivel otthon velem mindig eréjes hangnemben beszélnek és kiabálnak. Ennek ellenére mindig nyugisan viselkedek a suliban és többen barátkoznának is velem, viszont én általában (lehet véletlenül) eltaszítom magam mellől őket. És a szüleim nem is igazán szoktak minket megdícsérni. Legutóbb is koncerten léptem fel és első helyezett is lettem egy másik versenyen, de ők ezt teljesen normálisnak veszik. Köszönöm annak aki végig olvasta! Szerintetek ez mennyire normális?
válasza: válasza:Butaság ezt a szülők foglalkozására fogni...
Akármelyik szakmában lehet ilyen szülő - és az orvosok között se általános ez!
A legjobb barátnőm ötgyerekes családban nőtt fel, az anyukája orvos volt, ráadásul háziorvos. Egy héten 2-3x este 8-ig rendelés, stb. stb. De bármilyen iskolai esemény volt, fellépés, tornaverseny (együtt jártunk szertornázni), vagy egyéb - az ő anyukája MINDIG szabaddá tette magát, és ott volt! Ellentétben olyan szülőkkel, akik félállásban dolgoztak, vagy vállalkozóként bármikor saját maguk osztották be a munkaidejüket...
Buta dolog az általánosítás.
válasza:A gyerekpszichiáter szülőkről tudok csak nyilatkozni. Ismerek olyat, akinek a gyerekei drogoznak, és a nárcisztikus, deviáns viselkedésüket tinikornak nevezi. Ismerek olyat, akinek ha sóhajt a gyereke, akkor máris szalad a frontinnal begyógyszerezni. Valójában az előző azt hiszi, hogy az ő gyerekeivel nem lehet semmi gond, hiszen pusztán azzal, hogy pszichiáter, tévesen azt gondolja, hogy mindent “kontroll alatt” tud tartani, a másik pedig megfojtja és túlfélti a gyermekét, mindenféle bajt beképzel neki, mert azt hiszi, hogy pszichiáterként ő ért hozzá a legjobban.
Nekem apám pszichiáter, és az egész tinikoromat be akarta szabályozni, attól rettegett, hogy borderline vagyok, mert egyszerre 3 pasival randiztam, és az első szakításom után nem akartam enni, egész hétig csak sírtam. Ez teljesen normális volt abban a korban, de ő a hipochondriájával azonnal diagnosztizálni akart. Egy normális felnőtt lett belőlem, de terápiára kellett járnom miatta, mert egész gyerekkoromban úgy bánt velem, mint egy hímes tojással.
válasza: válasza:15: Igen-igen!
Természetesen ezt nem lehet általánosnak beállítani, de való igaz, hogy vannak olyanok, akiket a pályaválasztásukban a saját problémájuk motivál errefelé...
válasza: válasza: válasza:#17: ne olyanra gondolj, hogy közveszélyes elmebeteg, vagy diagnosztizált borderline-os....
A mentális betegségek eléggé spektrumjellegűek - a "gyengébb" tünetek szinte észre sem vehetőek - de azért az érintettnek okozhatnak problémát.
válasza:#7-nek nagy igazsága van! A hajtós szülők nem értik, hogy az iskolai szuperteljesítmény semmilyen összefüggésben nincs a boldog élettel.
Kit érdekel majd tíz év múlva, hogy hányas lett a biosz témazáró a gimnáziumban? Sőt, az sem, hogy hányas lett a pukibodorítás szigorlat, a diplomamunka? Senkit.
Ha van hivatásod, abban kell _elég_ jónak lenned. Nem tökéletesnek, és nem is a legjobbnak, csak elég jónak. A többit a személyiséged, a jellemed, a kreativitásod teszi hozzá a sikerhez.
Sokat segítene rajtad, ha meg tudnád beszélni a szüleiddel, hogy mihez érzel elhivatottságot. Ha segítenek azt kibontakoztatni, akkor a hasznodra lesz a sok tanulás.
A szeretethiányra viszont nem tudok gyógyszert, pedig én is hajtós-rideg családban nőttem fel. Amikor aztán megértették, hogy nem leszek kitűnő, és a magam hülye feje után megyek, még több lett a feszültség. Sok-sok év alatt látták be, hogy előrejelzéseik ellenére mégsem lettem kukás. :D
válasza:"Kit érdekel majd tíz év múlva, hogy hányas lett a biosz témazáró a gimnáziumban?"
Az nem, de az már igen, hogy egy gyárban robotol vagy jól fizető munkája van szép karrier lehetőséggel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!