Együtt vagyok egy tanárommal, az anyám tud róla, lebeszélne. Mit csináljak, hogy elfogadja a kapcsolatot?

Inkább én szedtem fel őt, ha lehet ilyet mondani. (röviden, hosszabban leírom lejjebb)

Nem tudta, hogy tanítani fog (2 féléves a tárgy, egymásra épülős és most szeptemberben vettem fel az elsőt, eddig nem volt vele előadásom). Én tudtam, hogy ki ő, mert elég magas pozícióban van az egyetemen, a cégeihez is sokan mennek gyakornoknak, szóval így névről megvolt, de nagyon mást nem tudtam róla én sem.

A nyár egy részében magam alatt voltam, akkor lett vége egy olyan dolognak, ami semmi nem volt igazából, én mégis éveken át reméltem, hogy az lesz majd a nagy igaz szerelem, csak idő kell hozzá...

A legjobb barátnőm jóban van az ő egyik barátjának a lányával (kicsit kacifántos így leírva, tudom). Aztán valahogy én is odakeveredtem egy baráti sütögetésre, a legjobb barátnőm cipelt el, hogy ne legyek egyedül itthon a lakásban, és hogy "nem ülhetek mindig otthon, hátha most találkozok az igazival".

Ő meg ott volt, teljesen véletlenül kezdtünk el beszélgetni, de azt este 9-től hajnal 3-ig folytattuk. Hazakísért (igaz, taxival csak). De nem történt semmi, pedig eljátszottam a gondolattal (attól, mert idősebb, jól néz ki és a stílusa is jó, lehetett vele beszélgetni, szóval nem tett rossz benyomást elsőre). Másnap vártam délig, hogy hátha ír Facebookon, mert a fiatalabbak ugye ezt szokták... Nem írt, gondoltam bejelölöm, hátha akkor... Visszajelölt, de semmi megint. Nem foglalkoztam utána nagyon ezzel tovább, de rá pár napra találkoztunk futólag az egyik szórakozóhelyen/bárban és odajött köszönni, később valahogy egy asztalhoz keveredtünk. Flörtölt velem, ezt a legjobb barátnőm is észrevette, aki szintén ott ült. Megint jót beszélgettünk, végig bókolt, flörtölt, így nem is értettem, hogy miért nem keresett. Aztán mikor ketten maradtunk, és már elég sokat ittam ahhoz, hogy bátor legyek, rákérdeztem... Mire ő mondta, hogy nem tudta, hogy ott kellene írnia, vagy üzennie, mert ő a Facebookot ilyesmire nem használta soha, nem is nagyon figyeli. Viszont a telefonszámomat megszerezte, és napok óta gondolkozott, keressen-e, mert szimpatikus vagyok neki, de az egyetemmel kapcsolatos dolog zavarja és neki ez kicsit akadályozó tényező, meg ugye fiatalabb is vagyok jóval. Ezt én burkolt lekoptatásnak vettem, ott is hagytam, aztán hajnalban írt egy sms-t, hogy ettől függetlenül megint nagyon jól érezte magát a társaságomban. Utána pár napig iMessage-en beszélgettünk és végül az akadályozó tényezők sem zavarták annyira és elhívott találkozni. Ott meg már tényleg mindent bevetettem, hogy nehogy megint előjöjjön a "félelmeivel" és később egyre többször találkoztunk, 24/7 beszélgettünk telefonon, ha éppen a találka nem fért bele.

Most meg kb. együtt kelünk, együtt fekszünk. Voltunk kétszer nyaralni is most ősszel, napközben is van, hogy néha együtt ebédelünk, vagy ha tudom, hogy nyugisabb napja van, meglepem az irodájában. Egy covidkarantént is végigcsináltunk már együtt. Ha vidéken van dolga, vagy Ausztriában, akkor általában elkísérem én is. Szóval ez nem feltétlenül csak a szexről szól nálunk, de amennyire jól kijövünk most, a hosszútávú dolgaink annyira nem férnek össze egymással.

Pl. én azért szeretnék 35 éves korom előtt gyereket, neki volt egy 12 éves kapcsolata, ahol nemhogy a gyerektéma, de még az összeköltözés, vagy a házasság sem került elő.

Nem érzek ebben amúgy semmi beteg dolgot, az egyetemen kívül ismerkedtünk meg. Még ha kamasz lennék, és középiskolás, akkor jogosnak érezném azt, hogy beteg, de így, hogy mind a ketten felnőttek vagyunk, nem igazán.

"Megírt helyetted két beadandót. Kislány én úgy vágnálak ki az egyetemről, hogy csak úgy nyekkensz!"

Vannak ennél durvább dolgok is minden szakon, hidd el.