Ha a lányotok teherbe esne (13-16) éves kor között, és már muszáj lenne megtartani a gyereket mit tennétek? ( a fiú nincs a láthatáron)

Végig olvastam a válaszokat. Megdöbbentem, hogy a válaszadók többsége utcára tenné a saját lányát és vele együtt az unokáját vagy örökbeadná a gyereket. Hát milyen szülők vagytok ti? Milyen anyák? Elgondolkodtató, hogy milyen társadalomban élünk.

Én ha hasonló esetben lennék eltartanám mindkettőt, segítenék nevelni a gyereket, és addig segítenem a lányomat amíg a saját lábára nem tud állni. Gyerekkel is meg gyerek nélkül is elinditanam az életben. És tudjátok hogyan? A legnagyobb szeretetben. Ettől függetlenül nem helyeslem egy gyerek gyerekvállalását és bízom benne hogy nem kerülök ilyen helyzetbe a koslanyommal.

Némelyeknek láthatóan nem erőssége a matek. Egyáltalán nem az utcára rakást/örökbeadást szorgalmazta a többség, épp ellenkezőleg! 63 szavazatból 46 az "én és a férjem felnevelnénk" opciót jelölte, 13 szavazott az utcára rakásra és 4 arra, hogy 18 éves koráig ők nevelik, utána mehet, amerre lát.

És igen, első reakcióm abortusz lenne, ha pedig valamiért már nem lehet, akkor pedig örökbeadás. Főleg, ha még mellé át is vert és direkt nem szólt időben a terhességről. Nem attól leszel jó szülő, hogy minden hülyeségben támogatod a gyereked. Egy 13-16 éves iskolás korú egyszerűen nem képes önállóan és önerőből eltartani és felnevelni egy gyereket, márpedig nekünk szülőknek nem kötelességünk az ő gyerekével évekig szívni. Így is dolgozunk eleget, hogy gondolta, majd én vagy az apja otthon maradunk vigyázni és nevelni a gyerekét?? Hisz neki iskolába kell mennie. És ha valamelyikünk otthon marad, akkor pénzt ki fog keresni? Arról nem beszélve, hogy nekem baromira semmi energiám/türelmem nincs már egy újszülötthöz, nyugalomra vágyunk, nem állandó bőgésre és szaros pelusokra. Ha ez lenne a vágyam, akkor szültem volna még egyet, de nem véletlen nem tettem így.

Röviden: semmi nem adott egy gyerek felneveléséhez, úgyhogy maradt az örökbeadás. Ne a mi életünket vágja tönkre azért, mert nem tudott normálisan védekezni a felvilágosítás ellenére sem.

Az első opcióra szavaztam. Igaz nekem férjem nem valószínű hogy lenne, legfeljebb feleségem.

Az meg se fordulna a fejemben, hogy emiatt elzavarjam a gyerekemet. Ha már ez történt, úgy próbálnék meg neki segíteni, ahogy csak tudok.

Segítenék ahogy tudok, ha már így alakult és tényleg nincs más opció csak hogy ez a baba meg fog születni.

Annyi kikötésem lenne, hogy iskolát befejezi, legalább egy szakma estin, levelezőn vagy valami.

Másik, hogy segítenék, de főleg anyagiakban, tehát, hogy tető a fejeük felett, étel legyen, de nem látnám el helyette a babát 0/24.

Most nyilván átvenném ameddig zuhanyozik, eszik a lányom vagy ALKALMANKÉNT vigyáznék rá ha elmenne kicsit kikapcsolódni, de ha pl jönne egy új szerelem és a lányom úgy képzeli, hogy naponta órákra eltűnik randizni, én meg ingyen sitter leszek, na azt nem.

Ha felnőtteset játszunk, játszuk rendesen, annak minden előnyével-hátrányával.