Mit gondolsz anyuka hozzáállásáról?

"Én azt gondolom, hogy a gyermekemért mindig felelősséget vállaltam, legyen bármennyi idős" Én meg azt gondolom, az ilyen hozzáállás miatt van még harmincévesen némelyik "poronty" a szülő nyakán: mert az elég hülye hozzá hogy ne engedje el az önálló felnőtt kezét sem.

Hiába szülő valaki, nem köteles beledögleni az önálló porontya támogatásába: azt kell védeni elsősorban aki nélküle nem boldogul, vagyis a kicsit.

Nagy összetartó családoké a jövő.

Nézzetek körül!

Jó messzire is!

"szerintetek normális ilyet mondani, hogy teher a gyereked?"

Nem normális. A gyerekét normális esetben mindig szereti az ember, ezért sokkal több örömét találja benne, mint amennyi anyagi terhet jelent felnevelni, eltartani.

"Én azt gondolom, hogy a gyermekemért mindig felelősséget vállaltam, legyen bármennyi idős, nem 18 évre szültem. Mit gondoltok erről?"

Én úgy gondolom, hogy persze, felelősséget vállaltam érte, persze, hogy nem csak 18 évre szültem, azután is a gyerekem lesz, nem fogom megtagadni csak azért, mert kiöregedett a gyerekkorból.

De az, hogy felelős vagyok érte, nem azt jelenti, hogy élete végéig én leszek felelős mindenért, amit tesz vagy éppen nem tesz. A felelősségem iránta abban is áll, hogy meg kell tanítanom felnőtt korára önálló felelősségvállalásra, ami azt is jelenti, hogy felnőtt létére már nem fogja elvárni, hogy egy az egyben én tartsam el, hanem anélkül, hogy kérni kéne, eszébe fog jutni - igen, olyan 18 éves kora körül, hiszen azt tekintjük a nagykorúság határának jogi értelemben, ezért én is úgy nevelném, hogy ezt tekintse majd valamiféle határvonalnak ő is (pl. azzal, hogy lennének dolgok, amiket 18 éves koráig megtiltanék neki, mondjuk a tetoválást) -, hogy most már neki is dolga pénzt keresni, nem csak a szüleinek, hogy az ő dolga is rendszeresen kivenni a részét a háztartás körüli teendőkből, nem csak a szüleinek - mégpedig nem csak amolyan gyerek módra, hogy ha pl. a szülő másképp nem engedi el bulizni, akkor kitakarít a szobájában, stb., hanem kérés nélkül is egyre inkább.

Szóval nem tenném ki a lakásból 18 évesen csak azért, mert hivatalosan már felnőtt, de azért nem is hagynám, hogy úgy éljen ott továbbra is, mintha még mindig csak 8 éves lenne...

Szerintem régebben még nagyon terhet jelenthettek. A 21 és a 23 éves gyerek már elég idős ahhoz hogy ha van kaja a hűtőbben akkor lényegében csak a helyet foglalja a szobában és fogyaszt. Míg fiatalabb korábban elkellet vinni helyekre, intézni kellet a dolgait, ételt csinálni neki, stb.

Az hogy most tehernek nevezi csak az a felháborodás hogy miért nem költözik el. Ez szerintem egy elégé gonosz hozzá állás főleg hogy valószínűleg nem jó kedvükben lébecolna anyucinál. Feltehetően nincs még elég pénzük elköltözni addig pedig értelmesebb döntés otthon lakni és gyűjtögetni mint elköltözni egy olcsó lyukba és akkor még az is viszi a pénzt.

A leírás alapján nem lehet tudni de akár még az is lehet hogy tanulnak. Önálló kereset nélkül szintén nem elvárható hogy elköltözzenek.

A szülő döntése volt hogy gyereket vállal. Mint a kérdésben is volt az nem úgy meg hogy 18 évre. A gyerekvállalással pedig vállalt mindezt. (ha veszel egy kutyát hogy őrizze a házat azt se dobod ki azért mert gyáva, akkor így jártál, vállaltad a gondozását felnőtt ember módjára tartsad is magad hozzá)

"A leírás alapján nem lehet tudni de akár még az is lehet hogy tanulnak."

Csak mondjuk kérdés, hogy valóban tanulnak-e vagy csak melegedni járnak valami iskolába, vagy egyetemre, mert nem ugyanaz...

"Önálló kereset nélkül szintén nem elvárható hogy elköltözzenek."

De az, hogy - ha olyan a család anyagi helyzete, akkor - tanulás mellett munkát vállaljanak, az igen.

"A szülő döntése volt hogy gyereket vállal."

Az viszont normális esetben a család közös döntése kell, hogy legyen, hogy 18 éves kora után hogyan tovább: az se normális, ha egyoldalúan meg akar szabadulni a szülő a 18 éves gyerekétől - na de azért az sem, ha a 18 éves gyerek készpénznek veszi, hogy továbbra is jár neki a koszt-kvártély, csak a két szép szeméért...

Nem normális. Max akkor lenne, ha ilyen ovis/kisiskolás koróak lennének, s az anya hirtelen egyedül maradt volna velük. Akkor neki (mivel már egyedül van) tőúl sok ez az egész, s teher.

De most mi történt, hogy hirtelen nem fér el otthon +2 gyerek, mikor eddig minden oké volt? Igen, felnőttek, de a a család minden tagjának az anyagi meglétét nézzük, az hogy otthon vannak, pont hogy előnyösebb. Kevesebb pénz megy így lakhatásra, fűtésre, főzésre, mosásra, stb, mintha mindenki a sajátját csinálná.

Szóval, ha az a bajod, hogy nem dolgoznak (tanulnak amúgy?) s te kell ellásd őket is anyagilag, akkor ahhoz a költözésnek semmi köze sincs.