Szerencsés vagyok, hogy 38 évesen is még szüleimmel lakhatok?

50: "De mire??"

Koporsóra, kriptára...

:D

Normális társ?

Az milyen?

Miért fiatalon mennyivel esélyesebb "normális" társat találni?

Ja,hogy a fiatalság minden érték?

Mégis minden 2.házasság válással ér véget.

Amúgy pont ez az életfelfogás áll a legmesszebb az olyan emberektől,akik nem akarnak feltétlen társat.

Jaj,elmúltam 40 éves,vége az életemnek?

Baromi jó lehet így családban élni,hogy abból áll az életem,hogy élem a standard,unalmas életet.

A magyarokra nagyon jellemző ez,főleg a nőkre.Nem egy ismerősöm,akik most a 30-as éveik közepén jártak,gyorsan megfogtak egy pasit,mert hát már "megöregedtek"olyat,akit 1 éve se ismernek,de hát jó lesz ez már,eddig válogattak,meg a több éves kapcsolatok is véget értek,de ez most biztos a tuti lesz,mert hát sürget az idő.

Na,ezek a nők lesznek majd 40-es éveikben elváltak 1-2 kisgyerekkel,és na nekik majd tényleg annyi lesz az életük,hogy vitatkozhatnak az ex-szel,meg szervezhetik meg a gyerekeik életét,egyedül.

Eközben a szingli 40-es nagyon imponál nekik,aki elérte az anyagi függetlenséget,de ők már nem kellenek nekik,mert a fiatalok között válogathatnak,akik nem akarnak gyereket.

Ők meg kereshetnek egy másik lúzer,elváltat,gyerekkel.

Az utolsó válaszolók jól leírták a gondolataimat.

20 éves korom óta külön élek. Volt is egy komolyabb kapcsolatom ami 8 évig tartott, abból 6 évet együtt is éltünk a lakásomban amit szüleim segítségével vettem. Én nem szeretek alkalmazkodni senkihez semmiben és emiatt rengeteget vitatkoztunk. Nagyon megviselt amikor vége lett és úgy éreztem egyedül nem fog menni, de azóta rájöttem hogy sokkal jobb egyedül lakni, így 10 éve már csak futó kalandjaim vannak. Már senkit nem engednék ideköltözni, én pedig nem költözöm el innen. Szeretem ha minden úgy fogad ahogy amikor megjövök mint amikor elmentem. Néha hiányzik hogy legyen kihez szólnom, de olyankor áthívok pár havert sörözni. Az hogy valaki folyamatosan egy légtérben legyen velem nekem már elképzelhetetlen. Szerencsére van egy macskám ami nekem pont elég.

37/F

#53

Én csak arra válaszoltam miszerint a 38 éves otthonélő valami lesajnált ember.

Ellenpéldaként írtam,hogy bizony én nem sajnálnám le,mert szerintem ennyi idősen elváltnak lenni,és annyi albérleti díjat kiadni,amiből már saját lakása lehetne,számomra az sokkal sajnálatra méltóbb.

Én mindig is irigyeltem,az olyanokat,akik jól kijönnek a szülőkkel,saját lakrészük van,nem kell nyomorogva élniük,és minden pénzüket rákölteni a lakhatásra,azért,hogy legyen egy kis magánszférájuk.