Szerencsés vagyok, hogy 38 évesen is még szüleimmel lakhatok?

"mindenféle kibúvót keresnek, hogy "önálló élet fontos, fel kell nőni" stb."

Ez nem kifogás, hanem egy egészséges értékrendű ember gondolkodásmódja.

Félre ne értsen senki, felőlem lakhat bárki otthon, de számomra furcsa és érthetetlen, hogy egy felnőtt ember nem vágyik az önállóságra, családalapításra, barátnőre, párra, haverokra.

Csak mert akárhogy nézzük, elég fura ha a szüleiddel kell leegyeztetned, hogy átjöhetnek-e a haverok vagy ott alhat-e a párod.

Akárhogy nézzük, az élet rendje, hogy a gyerek felnő és a maga életét kezdi élni. Nyilván van akiknél ez valamiért nem alakul ki.

Bár tegyük hozzá, a legtöbb otthon élőnél is meglenne az igény, és sokkal inkább az anyagi lehetőségek hiánya szab határt.

Akik nem laknak a szüleikkel, azok nem azért teszik, mert nincsenek jóba az ő (tehát a gyerek) összeférhetetlensége miatt.

A páromnak igazi szemétládák a szülei, őt elzavarták otthonról 19 évesen, pedig a szülei ártottak neki.

Én 20 éves korban költöztem el.Engem konkrétan nem zavartak el, csak úgy viselkedtek velem direkt, hogy ne akarjak otthon lakni.Szóval ennyit az elméletedről.

Na,igen,kérdező a függetlenség.

Itt sokan ecsetelik,hogy ők milyen függetlenek.

Aki munkából él,és nem tartozik a felső tízezerhez,az nem független.

Az egész társadalmunk a függőségre épül.

Az árak,megélhetés,minden erre van szabva.

Számomra a függetlenség azt jelenti,hogy nem kell ahhoz párkapcsolatban élnem,vagy lakótárssal laknom,hogy legyen saját életterem.

Mivel jobb az,ha valaki egy idegennel,párjával él,mint a szüleivel?

Ugyanúgy másokra hagyatkozik.

Ők a párkapcsolatot igénylik,de a párkapcsolat az pont nem a függetlenségről szól,hanem a kötöttségekről,pláne ha gyereked is lesz.

Ennél sokkal jobb a szülőkkel élni,hiszen azoknak max a gyereke vagy,de nem várnak el olyan dolgokat tőled,mint egy pár.

Feltétel nélkül pedig nem fog szeretni,max a szüleid,a párodnak elvárásai lesznek feléd,egész életedben.

Összességében nagyon nem éri meg,amit kapsz cserében.

Ha pedig csóró vagy,a legrosszabb a párkapcsolat,mert abban a legtöbb a feszültség.Sokan az alsó társadalmi rétegből élnek kényszerből párkapcsolatban.

Nem egy olyan embert ismerek,akik már középkorúak,vagy idősebbek,elváltak,megözvegyültek,de keresni kellett egy új párkapcsolatot,mert egyedül nem bír megélni.

Hát,ez aztán a függetlenség,mondhatom....

Ha az ember független akar lenni,akkor a szüleivel lakik,amíg tud,összespórol annyi pénzt,amivel megalapozza a VALÓDI függetlenséget az életében.

Tehát,félreteszi a pénzt,nem elbulizza,nem vesz belőle drága autót hitelre,stb.

Hanem gyűjtögeti,befekteti idővel,és mire középkorú lesz elérheti,hogy legyen tőkéje,és ne kelljen 70 éves koráig dolgozni,mint sokaknak.

Vicces,amikor sokak szerint az a függetlenség,hogy az ember éppen elvégzi az egyetemet,és elkezdi az életét,és a nagy semmire a nagy 0-ra nyakába veszi a családalapítás nyűgét,felveszi a rengeteg hitelt,egy minimális életterű lakásért,ahol majd 20 éven keresztül vitatkozhat a párjával,rosszabb esetben el is válnak,és mehet a híd alá,kezdheti elölről.

Ezzel szemben egy "tudatos mamahoteles" addigra megalapozza az életét,nem pedig azon fog agyalni,hogy majd a gyereke tud-e menni egyetemre vagy hogy fizeti be a rezsit,ha lerobban a munkában.

48: ápolónőre...? :-DDD

Mert 40+-osan kis esélyét látom, hogy normális társat találjon magának. Hiába lesz sok pénze.