Szerencsés vagyok, hogy 38 évesen is még szüleimmel lakhatok?

Ha neked így jó. Nem is vágysz saját családra?

Hát 38 évesen otthon élve a szüleimnél én épp nem szerencsésnek neveznem magam, hanem szerencsétlennek.

Én is vagyok olyan jó viszonyba a szüleimmel, hogy tudnék velük élni, de miért akarnék? Tényleg ennyire nincs igényed a függetlenségre?

Szerintem nincs ezzel baj, ha viszont te is kiveszed a részed a lakhatásból. Fizesd a számlák rád eső részét, végezd el a takarítást. Van egy ismerősöm, aki dolgozik, a szüleivel él, de szinte semmit nem ad bele a háztartásba, főznek, mosnak rá, és vígan ecseteli, hogy mennyi pénze van. Igen, mert nem költi lakbérre vagy mindegy egyébre, amit a szüli állnak. Itt vagyok én a barátommal, akik nagyon szeretik a szüleiket, de saját önerőból tartjuk el magunkat, mert tudjuk, hogy a szüleinknek is így könnyebb anyagilag és a magunk otthonát rendezzük be. A másik negatív, hogy így nehéz párt találni, mert a másiknak úgy jön le, hogy életképtelen az ilyen. De ha van párod és elfogadja akkor semmi gond ezzel. Mindennek megvan az előnye és hátránya.

Eszerint párkapcsolatra egyáltalán nem vágysz?

Szerintem inkább szerencsétlen vagy, hogy nem voltál képes önálló életet, saját családot, egzisztenciát teremteni magadnak. Valószínűleg gyerek maradtál bizonyos értelemben, dehát ez a te dolgod, engem nem zavar.

Második válaszoló leírta. Ennyi.