Szerencsés vagyok, hogy 38 évesen is még szüleimmel lakhatok?

23

38 vagy mégis eszméletlen gyerekes a gondolkodásod. Jó neked ott anyu szoknyája alatt...

Örülök neked, hogy elvagy a szüleid házában, de azért irigynek nevezni másokat erre a helyzetre nem kicsit nevetséges.

Nem te vagy ám az egyetlen, aki megteheti, hogy örökké a szülőházban marad, csak a nagy többség a kora huszas éveiben már igényt tart a függetlenségre. Ha neked az függetlenség, hogy a szüleid ingatlanában laksz a seggükben (mert hiába van külön lakrészed, a ház közös, az udvar közös, gondolom, rendszeresen találkoztok is), akkor ki kell hogy ábrándítsalak, te nem vagy független.

De nekünk ez teljesen mindegy, szóval sok boldogságot anyádék házában!

pompás példa a kérdező a kognitív disszonancia elnyomására..

:)

Én szégyelném magam.

Szégyelném, hogy semmit az ég adta világon, de semmit nem tudok felmutatni.

Hogy nem voltam képes leválni a szüleimről..

🤷‍♀️

Személy szerint gáznak tartalak.

- Szerencsés vagy, mert a legtöbb szülő 15 éve elküldött volna.

- A párkapcsolati kudarcod után begubózol, de a te dolgod.

- 2 generációs megoldás, az tényleg szerencse, az tényleg lehet működőképes; nem úgy, mintha egymás nyakában kellene lihegni

- az anyagi vonzatot figyelemreméltóan kerülöd.

A téged leszólókhoz annyit: én is 2 generációs házban élek idős szülővel, már nem függök tőle úgy, mint gyerek a szülőtől, inkább fordítva: úgymond "átadta az irányítást" évekkel ezelőtt (ehhez persze, meg kellett annak idején vívni pár "függetlenségi harcot"). A legtöbb közös dolgunkat én intézem már. Nálunk mindkettőnk életminősége magasabb így, igaz, nekem sincs párkapcsolatom (de most nem is hiányzik; és végülis az én különálló lakrészem 2 embernek is alkalmas volna, ha úgy adódna)

Nem olvastam a hozzászólásokat. Én azt gondolom, hogy abban az esetben nem gond, ha valaki otthon lakik még a szüleivel ennyi idősen is, ha:

- Nem gyerekként él, tehát ő is végez házimunkát, nem az van, hogy csak anyuka főz/mos rá.

- Dolgozik, van saját bevétele és a saját dolgait abból fizeti.

- Van privát élete is, tehát a szülők nem úgy kezelik, mint egy kisgyereket, nem szólnak bele, hogy hova megy, mit csinál stb.

Ha ezek mellett ez valakit nem zavar, akkor szerintem rendben van, én nem ítélem el. Különben sem szabad ítélkezni ilyen esetekben, mert sosem tudni, mi áll a dolog mögött.

Sokan anyagi okokból költöznek el csak nagyon későn, mert ha valakit nem tudnak támogatni a szülei, nincs öröksége vagy nem vesz fel hitelt, akkor hiába dolgozik, ilyen albérletárak mellett nem nagyon fog önállóan külön költözni vagy nagyon nehezen, lakást venni meg pláne nem fog. Legalábbis Budapesten biztos nem.