Volt már h egy tragédia segített nektek rádöbbenni h atertekeljetek milyen szerencsések vagytok?

Szia! Ez nekem 23 évesen jött el. Sajnos már későn, mert rá 2 évvel Édesapám meghalt, akivel sokkal-sokkal több időt kellett volna töltenem.

Hasonlóan rossz kamasz voltam, csak én állandóan buliztam.

24 évesen jöttem rá arra, hogy kéne kezdenem valamit az életemmel. Akkor kezdtem tanulni, többet foglalkozni a családommal, figyelni a környezetemre. Azóta szeretem az állatokat, beszélgetek a szomszédokkal, ha véletlenül összefutunk. Mindig kedves vagyok. Régen bármikor, bárkit felpofoztam volna, "mintha körülöttem forgott volna a világ". Legalábbis ezt éreztem. Egyébként én fiú vagyok, sokkal lassabban jutottam el erre a szintre, mint kellett volna. Irigylem azokat, akik már 20 évesen tudják mi lesz velük, érettebbek.

Ha megfogadsz egy jó tanácsot: Legyél mindig őszinte a szüleiddel és tölts velük minél több időt, amíg lehet. A lustaság egyébként nálam nem lett jobb, hiába kezdtem el egy főiskolát és tanulok angolt. Ha tehetném egész nap csak feküdnék :D Sok sikert!

Körülöttem forog a világ.

Önbizalomhiányos vagyok a testem miatt. Mindig azthiszem, hogy mindenki engem néz és mindenki dagadtnak lát, ezért védekező mechanizmusként bunkó vagyok. Nem kerestem az emberi kontaktusokat sokáig. A családomnak nem árultam el semmit soha.

Aztán anyukám öngyilkos lett. Elmondhatatlanul fáj a mai napig, átértékeltem az életem és már senki véleménye nem érdekel.