Hogy dolgozzam ezt fel? Utálom magamat, anyámat, meg az életemet is.

Amíg nem tudtam kérdést kiírni olvasgattam itt mások történeteit, hátha találok olyat, mint az enyém, de nem találtam. Viszont sokszor írták a kérdezőnek, hogy kérjen segítséget meg forduljon szakemberhez, na én most azt szeretném kérni, hogy ezt ne írjátok. Most az egyszer szeretném ezt leírni, beszélni róla és aztán soha többet, azt még nem tudom mit fogok ezek után csinálni, de nem szeretném ezt elmondani senkinek. 25 éves vagyok és egészen tegnap előttig egész máshogy láttam mindent, elvoltam, úgy éreztem enyém a világ de mától meg pszichológushoz kellene járnom. A tények: anyám és apám 4 éves koromban elváltak. Anyám összejött kicsit később egy férfival, akivel közös gyerekük is született, de ennek a férfinek már van egy nálam 2 évvel idősebb lánya is. Anyám egy szerintem boldog, kiegyensúlyozott, életvidám vagány nő aki mindenkit meg tud nevettetni, akinek mindenkihez van egy jó szava. Rengeteg önbizalmat kaptam tőle, nagyon sok mindent köszönhetek neki és mindig úgy éreztem, hogy nagyon szeret engem. Az hogy apámmal elváltak meg hogy lett egy kis testvérem ezek a dolgok semmit nem vettek el az én életemből, soha nem fájtak ezek. Tegnap előtt apám viszont teljesen kiborult, be volt állva és elkezdett engem azzal traktálni, hogy anyám soha nem szerette őt és, hogy kislány korától ebbe a férfiba szerelmes, vele vesztette el a szüzességét meg olyan részleteket amikre finoman szólva nem lettem volna kíváncsi. Azt mondta, hogy anyám és a nevelőapám egyszer szakítottak féltékenység miatt, amikor a nevelőapám összejött egy másik nővel, aki azt hazudta, hogy gyógyszert szed és nagyon hamar teherbe esett tőle, így anyám és a nevelőapám útjai elváltak. Anyám és apám ezután ismerkedtek meg és apám azt mondta, hogy folyamatosan szívtak, anyám mindig be volt állva és így beszélte rá apám, hogy csináljon ő is gyereket, házasodjon meg, mert az milyen jó lesz. Tudtam, hogy a szüleim kipróbálták a füvet, meg, hogy apám mutatta meg anyámnak, amikor fiatalok voltak, de nem értem ezzel hogy büszkélkedhet apám, hogy csak így tudta megfogni anyámat ez inkább neki szégyen. Azt mondta miután anyám terhes lett, nem szívott többet, de ahogy kijózanodott megbolondult. Már elég ideges lettem és össze vissza írok, úgyhogy próbálom rövidre fogni. Tegnap este rárontottam anyámra és igazából kényszerítettem hogy elmondja az igazat, és nagyon sokára de kinyögte, hogy ha elvetetett volna vagy én eltűntem volna akkor minden megoldódott volna, mert általam csapdába esett. Vannak olyan emlékképeim, hogy anyám zokog egy sarokban, vagy zokog a fürdőszobában, vagy apám megüti anyámat, de én mindig azt láttam, hogy anyám az aki próbálkozik, anyám az aki egyben akarja tartani a kapcsolatot, apám meg egy senkiházi. De akkor minek kellett vele összejönni? Anyám végig másba volt szerelmes, csak be volt állva és most végre az igazi szerelmével lehet, az egyetlen folt az életén hogy megcsinált engem. Anyám olyanokat mondott, hogy 23 éves volt, egy rossz emberrel, egy rossz kapcsolatban, hogy már megismerkednie se szabadott volna egy füvessel, de nagyon le volt csúszva MERT A SZERELMÉNEK GYEREKE LETT, de félt attól amilyen az apám volt, nem akarta, hogy egy ilyen emberre hasonlítsak, de nem volt pénze, nem tudott hirtelen elmenni, egy nagyon kiszolgáltatott helyzetben élt, lefogyott, a haja őszült meg más siralmas dumák. És akkor közben még minden nap sírt élete szerelme után hogy nem arra főzhet hanem rám meg a k****g apámra, hogy mennyire hiányzik neki, meghal nélküle de ezt már csak apám mondta. Igen, nem emlékszem nagyon, hogy anyám milyen állapotban volt, mielőtt elhagyta apámat és fényképek sincsenek róla semmi. Azt látom, hogy most milyen nő de csak gyűlöletet érzek. Gyűlölöm ezt a történetet és ez az én történetem.