Hogyan dolgozzam fel azt, hogy az apám nem szeret?
Konkrétan a szemembe mondta azt, hogy "engem nem szeret, mert én az anyámra hasonlítok." Anyámat pedig sosem szerette. El is váltak kiskoromban, mert egy bántalmazó kapcsolatban éltek, amiben úgy bánt anyámmal, mint egy utolsó kutyával.
Mindig is éreztem hogy valami nem oké velem, apám fiút szeretett volna, de én lány lettem, gyerekként mindig is próbáltam megfelelni, bebizonyitani hogy jó vagyok, de sosem értem célba semmivel sem. Mindig is volt egy fal köztünk. Testvéremet mindig megvédte ellenem. Legutóbb pedig megmondta hogy engem nem szeret, és azt is, hogy az örökségéből is szeretne kihagyni, mert csak a testvéremre szeretne hagyni mindent, mert ő hasonlít rá. A testvéremet szereti egyébként. Ezek után én ugy érzem hogy semmit sem érek, nem vagyok szerethető, rossz ember vagyok, voltam pánikbeteg, es depressziós is. Az összes eddigi kapcsolatomban csak kihasználtak a férfiak, meg akartam felelni nekik, és mindig olyanokért voltam oda, akik nem szerettek, és nem akartak velem lenni. Úgy érzem, hogy én sem szeretem őt, viszont sajnos ez még kihatással van az életemre lelkileg és pszichésen is, ami meghatározza az önbecsülésemet és a kapcsolataim minőségét is.
Hogyan tudnám ezt a dolgot feldolgozni, elfogadni és továbblépni, és egészséges felnőtt életet élni? (Apám egyébként enyhén szociopata személyiség lehet.) Köszönöm a tanácsokat!
25N
Szakíts meg vele minden kapcsolatot és felejtsd el, hogy létezik. Az én apám is fiút akart és a képembe mondta, hogy miattunk (húgom és miattam) alkoholista.
Mi másnap összeszedtük a cuccainkat és elköltöztünk. Azóta van 2 gyermekem, anyámtól megtudta, azóta puncsolt. Gondolom izgi lenne az unoka, mert az egyik fiú, de köszönöm nem kérek egy ilyen embert az életembe.
Kérdező, ki kell zárnod a mérgező embereket az életedből, akkor is ha az apád. Nem fog szeretni, de nem gond, mert nem ez határoz meg téged! És nem is szabad hagynod, hogy ez határozza meg a gondolkodásod! Ha kell kérd pszichológus segítségét.
Engem sem szeretnek a szüleim. Lelkileg olyan állapotban voltam mint te. Pánikbeteg az nem voltam. De rossz párkapcsolatom az volt. Mindent eltűrtem. Verést, abortuszt, megalázást....
Egyszer nagyon megvert, felfívtam sírva a szüleimet, hogy jöjjenek értem. (Gondoltam ez az a mértékű baj, amikor is számíthatok rá.) Anyámnak az volt a válasza, hogy nincs kedve kocsikázni, beszéljük meg. Apámnak meg annyi, hogy biztos megérdemeltem. Még most is rossz leírni. Egyszerűen nem tudom megérteni hogy lehet valaki ilyen a gyerekével.
Egy új munkahely, új barátok segítettek elindulni a gyógyulás útján. Nem szándékosan persze. Csak pár hónap után észre vettem, hogy szeretnek. Úgy alapvetően szeretnek az emberek. Önmagam miatt. Mert kedves vagyok és szeretek segíteni. Mert vidám a természetem. Ha nincs úgy stressz, tudok örülni a napsütések, egy félmosolynak.
Még bánt, hogy sosem lesz igazi anyukám vagy apukám. De ők, azok az emberek akik viéágra csináltak. Már nem érdekelnek.
Megszakítottam velük minden kapcsolatot. Vannak akik szeretnek, mert jó embernek tartanak. Úgy, hogy nem kell küzdenem a szeretetükért. Egyszer talán majd lesz családom. Ott én leszek az anya! Nagyon fogom szeretni a gyerekeimet. Nem majomszeretettel persze. És a férjem is igyekszem úgy megválogatni hogy hasonló gondolkodású legyen.
Engedd el, hogy apád nem szeret. Próbálld meg legalább is.
Az ő lelki fogyatéka ha az, hogy hasonlítassz anyádra, attól már nem látja hogy külön, más személy vagy.
Olyan emberek társaságát keresd, akiknek úgy vagy jó ahogy vagy.
Mindenképpen szakítsd meg vele a kapcsolatot. Mondjuk nem hiszem, hogy nagyon próbálkozna.
Ha utána is ilyen komoly önértékelési gondjaid vannak, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!