Nem engedi, hogy a párom szüleit meglátogassam. Mivel lehet leállítani?
Anyám nehéz eset, főleg ha arról van szó, hogy a gyereke felnő és önálló. Ő retteg attól, hogy én elköltözöm egyszer, ezért is próbál tiltani a páromtól. A páromban látja a veszélyt, ő az aki a lányát elviheti mellőle. Ez nem egészséges viselkedés, nem szeretem hogy sokszor toporzékol, mint valami kisgyerek. Felnőtt vagyok, jogom van a saját élethez, párkapcsolathoz. Szereti kontrollálni az embereket. Nem egy talpraesett személy, nincs kiállása, irányítgatás gyanánt otthon kiabál és csapkodja magát a földhöz, máshogy nem megy neki. Sokáig hagytam magamat, csak azért hogy ne legyen konfliktus a dolgokból. Belementem, hogy akkor 18 éves koromig nem pasizgatok, legyen béke. Már elmúltam 18, vannak dolgok amikbe már nincsen beleszólása. Ő nincs tisztában azzal, hogy én már jogilag is önálló életet élhetnék, tagadja és állítja hogy nincs jogom hozzá. Sajnos sokszor hülyének néz, azt hiszi amit ő nem tanított meg nekem azt én nem tudom (főzés, sütés, számlák, jog). Már egy ideje együtt vagyok a párommal, nagyjából megszokta, hogy ő ezen nem tud változtatni. Szóltam a szüleimnek, hogy akkor jövőhéten pénteken elmennénk a párom szüleihez, bemutatna meg programokat csinálnánk és vasárnap jönnénk vissza. Teljes káosz, nem engedi, nem mehetek fel. Mondtam hogy én nem engedélyt kértem, hanem jeleztem hogy ez lesz, megyek és kész. Most sír meg toporzékol.
Nekem ez már kezd unalmas lenni. Ettől függetlenül szeretem anyukámat, nincs sok gond vele, tulajdonképpen csak ezeket a párkapcsolati témákat ellenzi nagyon. Mivel lehet leállítani? A kapcsolatot nem szeretném megszakítani vele, mert mint mondtam szeretem, de egy életen át én ezt nem vagyok hajlandó elviselni. Adjak neki ultimátumot?
Ez valamilyen pszichiátriai betegség, ha még jelenetet is rendez, akkor elég súlyos! Szeparációs szorongás vagy valami hasonló.
Menjetek el, neki meg adjátok meg egy pszichológus számát!
"Ettől függetlenül szeretem anyukámat, nincs sok gond vele,"
Készülj fel, hogy egyre több gond lesz, ahogy haladsz előre a saját életedben és benne anyád törvényszerűen egyre kevésbé fontos helyet foglal el. A saját anyám is ilyen fajta, mindenre ugró anyatigris, rengeteg féltékenységgel. Kisebb gyerek neveléséhez tökéletes, a kamaszhoz már nem az igazi, felnőtt-felnőtt viszonyt pedig máig nem sikerül normálisan működtetnem vele (31 vagyok). Először az az indok, hogy még nem vagy 18, aztán az, hogy még nálam laksz, aztán az lesz, hogy bezzeg ekkor meg akkor kellett a segítségem, végül pedig nem marad más, mint hogy "felneveltek, te meg szarsz az érzéseimre".
#24, azt még nem kaptad meg, hogy "megszültelek, hálával tartozol?" :)
Mert én igen..
Ütőkártyám vele szemben a saját félelme, hogy elmegyek mellőle
Tehát van anyád, aki szeret, ragaszkodik hozzád, csak rosszul csinálja.
Meg vagy te, aki zsarolnád érzelmileg.
Hát nem tudom, szerintem te rosszabb vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!