Szerintetek önzés az, ha egy egyetemista gyerek nem akar minden héten hazajárni, és azt se akarja, hogy a szülei meglátogassák?

valamilyen szinten érthető,hogyha mondjuk messze lakik, esetleg van is barátja, akivel hétvégente tud együtt lenni, vagy mondjuk egyetemi programok lesznek a hétvégén, amiatt marad a városban.

nincsen ezzel gond, de szerintem 2-3 hetente azért illik hazamenni, főleg,hogyha jó volt a kapcsolat a költözés előtt.

de mondjuk egy Debrecen-Veszprém távolságnál én akkor se sértődnék meg,hogyha havonta járna haza a gyerek. de kisebb távolságnál legalább 2 hetente jól esne,hogy hazajöjjön.

de mondom, szerintem ez kapcsolat függő. aki utált otthon lakni középiskolásként, örökösek voltak a konfliktusok otthon, annál megértem,hogy örül,hogy nem kell mostmár haza járnia.

Én középsulis voltam amikor 180 km-re volt a kolesz.

Általában havonta, de volt hogy még ritkábban jártam haza.

És ha önzés, mi azzal a baj? Az önzés fontos dolog, s egyes esetekben különösen megérthető, hogy kicsit már szeretne a maga kis társaságában lenni egyes hétvégéken. Lehet, hogy van egy remek baráti köre vagy akár kedvese, hétköznap pedig 10-12 órája naponta vagy diákmunka vagy bármi (nekem voltak durva féléveim, szerdán 14 óra :D persze ütköztek s az egyikre nem jártam be), hétvégén tudna csak elmenni velük ideoda...

S ugyebár a távolság sem mellékes. Nem szórakoztató fél napot vonatutazással tölteni hetente s ha elég eldugott helyen lakik a család (vonat, átszállás, vonat, egy óra várakozás, busz, 3 km gyaloglás), akkor különösen irritáló tud lenni. Kvázi felnőtt az ember, s nem tuti, hogy olyan fontos, hogy minden egyes hétvégén otthon lógjon. Ez nagyon összetett kérdés, sokféle körülmény van.

En gimnazista koromba is havonta - ket havonta mentem haza hetvegere, mert anyam draganak talalta a busz es vonat jegyet, meg hogy otthon nem tanulok semmit!

A foiskolarol mar csak unnepekkor!