Nők, akik apa nélkül nőttetek fel, milyen mértékben hatott ki a felnőtt párkapcsolatotokra, hogy csonka családban nevelkedtetek? Hogyan sikerült meghaladni ezt a beidegződést?

Na a homofób pampog, pedig nem a melegek a téma... SENKI nem mondta hogy a melegek jobbak, de azt igen hogy a hetero szülők nagyobb része, főleg az apák szar mintát adnak.

Ami a melegek örökbefogadását illeti: jó szülők, mert AKARJÁK azt a gyereket, és mindent megtesznek hogy a lehető legjobbat kapja mindenből az örökbefogadott kicsi. A heteróknál is sok jó szülő van, de legalább ennyi aki ész nélkül pottyant- ugyanis a szaporodáshoz nem kell ész, míg egy örökbefogadót agyonvizslatnak mielőtt gyereket kap.

Nem volt apuka az eletemben. Pontosabban volt 1 potapa aki alkoholista, jatek fuggo volt.

Szoval igen.

Apa komplexusom lett, mindig tolem idősebbel jottem ossze. Ferjnel vagyok, 8 eve vagyunk együtt, es 11 ev a különbség.

Az én apám kiskoromban STROKE-os lett és ezután alkoholista is. Előtte én voltam a kicsi kis hercegnője, a szeme fénye, pár évre rá már azt se tudta hány éves vagyok, vagy hova járok iskolába.

Egy darabig még úgy tűnt okés minden, de egyre jobban elhidegültünk egymástól, végül az alkohol teljesen elvette az eszét és anyámat perelgette minden hülyeségért.

24 voltam mikor összejötten az ex-barátommal, majd most 26 évesen jöttem rá mekkora apa komplexusom van.

Jelenleg is próbálom kideríteni, mégis mit okozott bennem az, hogy apám annó ennyit változott.

Fiú barátaim érdekes mód csak addig voltak amíg apám egészséges volt, bár azért ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, elvégre kicsi voltam még.

Amikor az exem arról beszélt, hogy hogyan babusgatná és kényeztetné el a lányát ha lenne, irígykedtem és féltékeny voltam hogy miért nem velem bánik így.

Gondolkoztam már azon hogy szakemberhez forduljak, hátha van valami traumám amiről nem is tudok.