Nők, akik apa nélkül nőttetek fel, milyen mértékben hatott ki a felnőtt párkapcsolatotokra, hogy csonka családban nevelkedtetek? Hogyan sikerült meghaladni ezt a beidegződést?

#33

Na igen ez a másik, jó apuka talán 10-ből 1 akad. A többi csak kolonc a nő nyakán, mintha ő is a gyereke lenne. Aztán hálából még le is lépnek a fiatal titkárnővel.

Nekem fizikailag volt apám, de utáltuk egymást. Illetve emlékszem, hogy már gyerekként is folyamatosan beszólogatott, megszégyenített. Amikor nagyobb lettem (kamasz), akkor évek mentek el úgy, hogy bár egy háztartásban éltünk, még csak nem is köszöntünk egymásnak. Anyukám ebből nem sokat érzékelt, mert sokat dolgozott. Plusz volt elég baja neki is apámmal, nem akartam tetézni.

Igazából akkor volt nagyon rossz, felnőtt fejjel már nem annyira érdekel. Bár mindig irigykedtem arra, akinek jó volt a kapcsolata az apjával.

A felnőtt életemre ez nem hat ki, férjhez mentem és a férjem homlokegyenest más mint az apám. Gyereket soha nem akartam (a férjem sem) a szülőktöl függetlenül.

Mekkora problémát csinál itt mindenki ebből a krva bőröndből.

“Jajj be ne pakolj neki, nem kisgyerek, ez egy xar ember”. Lol.

Én mindig bepakolok a férjemnek is nekem is, a gyerekeimnek is. Mert tudom, hogy alapos vagyok, gyorsan, jól pakolok. Aztán férjemnek mindig elmondom, mit pakoltam, nézze át ő is.

Ennyire feministának azért nem kell lenni.

Ha nem én pakolnék, valami tuti otthon maradna.

Itt latszik a defekt. A másik emberért azért teszünk meg dolgokat önzetlenül, mert szeretjük, ugyanolyan, mintha magunknak csinálnánk, ez NEM szívesség, meg muszáj.

En is tudnék fát vágni is, ahogy sok egyedülálló anya. De csinálja a faxom, majd a férjem megcsinálja. Bepakolni már segítek.

Ha te érted soha semmit nem tesz a férjed, vagy nem pont érted, hanem értetek, akkor jogos. Ha nem, akkor csak túlreagálod, és igaza van. Azt hozod te is, amit anyádtól láttál. Te mindent megcsinálsz, de megszoktad, hogy csak magadnak (vagy a gyereknek). Te senkiért nem teszel semmit, meg nem is vársz semmit.

Ne haragudj, de ez nem jó kapcsolat. Sőt, ez egy semmilyen kapcsolat.

#38

Nem azzal van a gond ,ha köztetek remekül működik ez a fajta munkamegosztás és esetleg még a háztartások 5-10%ában is,hanem azzal,ha valaki nem tud mit kezdeni egy elvárással.

Én pl elképzelhetetlennek tartom,hogy egy többnapos túrázásra az asszony pakoljon be nekem.

Van egy csomó ruha a szekrényben,amit tartogatok,mert nem kényelmes, esetleg várom hogy bele fogyjak vagy épp funkciót tekintve nem jó hétköznapra vagy épp túrázni.

De azért ott vannak.

Valahogy a hétköznapokban nem szoktam arról mesélni,hogy a kék csíkos gatyám pl a legjobb falmászáshoz vagy hogy a térdig érő bringás gatyám,amit rojtosra hordtam bevág a combomnál,de kidobni sajnáltam.

Szóval könnyen összecsomagolhatna nekem egy utazáshoz csupa hasznavehetetlen holmit.

Épp ezért nekem is furcsa,hogy van ahol erre igény van.

De ettől baj nincs vele.

Én se teregettem még ki életemben 3x , ő meg a sövénynyírót nem használja.