Nők, akik apa nélkül nőttetek fel, milyen mértékben hatott ki a felnőtt párkapcsolatotokra, hogy csonka családban nevelkedtetek? Hogyan sikerült meghaladni ezt a beidegződést?

19:

Kicsik még a gyerekeink, a legkisebb csak 1 éves.

De igen, nagymamám nagyon sokat segített anyunak, őt nagyon szerettük, de mivel nagyapám is korán meghalt, csak mi nők, lányok maradtunk. Nem volt körülöttünk férfi abszolút. Mindent magunknak kellett kínkeservesen megcsinálni, pl 13 évesen nekem kellett lepermeteznem az összes almafát, meg folyton ásni, metszeni. Egy pontig élvezi a gyerek, de amikor már minden hétvégénk erre ment rá… Szóval nem volt meg az a minta, hogy egy nő hogyan viselkedik a férjével. Hogyan szól hozzá? Megérinti? Hogyan kedveskedik neki ha szereti? Nekem ezek totál kimaradtak. A férjem meg egy érzelmileg rideg anyával (és apával) nőtt fel, nem az az ölelgetős típus…Korábban a kapcsolataimban is néha észrevettem, hogy hoppá! nehogy már apám legyen a srác, - Oedipus komplexus- ugyanakkor betegesen vágytam a szeretetre, túlzottan kötődtem… biztos, hogy ezért is ment gajra néhány kapcsolatom korábban. Most meg jó volna végre letenni ezt az örökölt mintát, de fogalmam sincs lehet-e zsigeri beidegződéseket teljesen átírni.

22:

Senki sem akar rossz házasságot! :)

Megértelek, mert van amikor a nincs sokkal jobb mint ha van, de rossz. Azonban attól még az apahiány ott van. Anyámmal számtalanszor kiveséztük hogy apánk egy szaralak volt, de anya meg nem ismeri be, hogy neki is legalább ugyanannyi felelőssége volt a sztoriban mint apánknak. Minek hagyta ennyi ideig elfajulni a dolgokat? Meg szerinte ezek már olyan régi dolgok, nem kell ezen rágódni. Na ja, csak pont az apahiány miatt b.szódik el minden… persze áttételesen. Hol van az a pont amikor felismered azt, hogy igen, így reagálnék most zsigerből de nem, megfeszítem magam és kedves leszek vagy csendben maradok vagy mittudomén amit szoktak a “született feleségek”? Van ilyen pont? Észreveszed? Másképp csinálod vagy benne ragadsz a mintában és aszerint reagálsz?

24:

Itt a “hozott minta” az ellenkezés. Érted? Hogy nem érzem magam olyan gondoskodónak a férjem iránt, hogy bepakoljak neki, mert van ő és vagyunk mi. Ez a gáz. Bepakolnék neki szó nélkül ha ezt láttam volna otthon, ha ez lenne természetes. De nem az mert másképp szocializálódtunk.