Nők! Mondták Nektek a szüleitek gyerekkorodban, hogy jobban örültek volna, ha fiúnak születtetek volna?

Meglepi gyerek voltam 2 fiú után, de nagyon örült mindenki, hogy lány lettem, még a nagyszülők is, sőt. Bátyáim is egyébként, még mindig jó testvéri viszonyunk van (26 vagyok, ők 30,32 évesek). Lányos voltam kiskoromban, imádtam a barbibabákat és szoknyákat, plüssöket, de szívesen játszottam bátyáimmal katonásdit, autóversenyzőset, videójátékokat (pl GTA ami tipikusan fiús játék), fociztam, kosaraztam, pókereztem velük stb.

Mai napig is ugyanúgy elvagyok férfiak társaságában mint nők társaságában. Szeretek kiöltözni, de jobban elvagyok sportos/kényelmes ruhákban. Ritkán sminkelek, de a hajamat mindig rendbe teszem. Szóval nőies vagyok, de nem viszem túlzásba.

Tampont meg nem használok, de azért szívesen elhagynám a havi vérzést :D

Apám mindig is fiút akart. Mert a "lyány" az csak "Lyány"

a fiú az igazi "gyerök".

Próbálj megfelelni egy olyan apának, aki olyat vár el tőled, amiről nemcsak nem tehetsz, de nem is tudsz változtatni.

Amikor a húgom megszületett, valami olyasmi volt, hogy el sem kellene hozni a kórházból. Mert, hogy ő is lány lett, nem az elvárt fiú. Kb. annyit beszélgettem apámmal egész életemben (már nem él), ami még egy régi, A/5-ös, 32 lapos kockás füzete sem töltene meg a párbeszédeinkkel.

Nem mutatta ki, hogy szeretne, de talán szeretett a maga módján. Viszont megalázni, megalázott, mert több iskolát végeztem el, mint ő. Nem volt rám sosem büszke, hiába lettem én az középsuliban osztályelső. Sokszor nemcsak azt nem tudta hányadikba járok, de azt sem, hogy épp hány éves vagyok.

Anya legalább törődött velünk, úgyhogy én és a húgi inkább anyások voltunk, mint apásak. Végül a szüleim elváltak, ráadásul apával kellett maradnunk.

Fiús lány lettem. Valószínűleg részben megfelelési kényszer miatt.

Mindig azt hallgattam: semmire sem vagyok jó. Sosem tudtam megfelelő párt választani. Végül lemondtam erről. Már igazából nem is hiányzik.

Elcseszett lettem, az, akinek apám mindig mondott. Most biztos örül ennek a másvilágon. Remélem, boldog vagy apa.

23 évesen kaptam meg apámtól. Halálosan komolyan gondolta, úgyhogy volt egy nagyobb mosolyszünetünk eztán.

Azóta megbeszéltünk, volt vita, sírás mindkét részről, de most már oké minden.