Egyre nehezebben viselem a folyamatos panaszkodást, önző vagyok?

Érdekes, nekem is ízületi bántalmaim vannak és ősztől tavaszig rhadtul fáj mindenem, és van hogy az ujjaimat mozgatni sem tudom, mégsem panaszkodok.

Minek? Ha megkérdik, hogy vagyok, két mondatban elmondom, hogy köszi szrul, de egyébként ez ez meg ez történt velem. Most attól nekem sem lesz jobb, hogy sajnáltatom magam, nekik meg pláne.

Nagymamám volt ilyen panaszkodós, minél idősebb lett annál agresszívabban és offenzívabban folytatta ezt a tevékenységet. Vannak emberek akik élvezik ha panaszkodhatnak, ez is egyfajta függőség náluk mint másnak az alkohol.

Nagymamám vagy 20+ éven átnyomta.

Kaptuk az áldást, hogy meg sem hallgatjuk, azért van a család, hogy őt meghallgassa, azért vannak a gyerekei. volt, hogy konkrétan azt vágta anyámékhoz, hogy "minek vagytok akkor". Meg hogy kinek panaszkodjon ha nem a saját családjának.

Őrületes energiavámpír volt.

Egyszerűen elvesztik egyes emberek az önkontrollt és csak mondják és mondják, mintha másról sem szólna a világ, csak az ő fájdalmukról.

Aztán a saját anyám is depressziós lett ettől, majd elkezdte pont ugyanezt játszani. Igaz neki nem fizikai fájdalmai voltak, de folyamatosan csak feküdt, hogy ő nincs jól, nem érzi jól magát, meg halni készült vagy 1-2 éven keresztül.

Én az ilyenek után mondtam azt, hogy oké, egy életem van, én nem akarok abba beleesni, hogy én is gyomorgörccsel veszem fel a telefont és nekem van bűntudatom mások miatt így leléptem és élem az életem.

Sajnos engem is, főleg rokonság próbált vissza húzni a "tartozol ennyivel" szöveggel. De nem, nem tartozunk senkinek és senki nem várhatja el, hogy feláldozzuk az életünket.

Bocs, látom, hogy csak 1 gyereked van.

Lényeg a jó hírek, hogy vagytok, élményképek, természet stb.

19# kicsit disztingváljál...

Neked olyan az anyád akkor is sírt mikor nem kellene... viszont a kerdező anyja nem azért sír mert sajnáltatja magát. A kettő nagy különbség.

Kicsit olyanok vagytok mint egy picsogó virágszál. Ha sajnáltatás megy akkor még kell mondani hogy ne csinálja mert lőtéri kutyát nem érdekli.

Az én anyám 4 hónapot szenvedett egy ágyon, előtte 10 évig láttam a romló állapotát... panaszkodott ő is, de nem jókedvéből, és nem ráztam le azzal hogy jaj hagyj békén nem bírom... a saját anyám volt hogy mondhattam volna ez? Szép figurák vagytok, míg pénzt adott gondolom jó volt, csak száját ne nyissa ki mert "zavarja a lelkemet" az élet már csak ilyen nehéz... legalábbis nektek. A gyerekeknek baja lesz és sír elzavarjátok? Persze egy gyerek nem lelki szemetesláda, de egy megtört embernek lehet a támasza, egy biztos pont aki meghallgatja és törődik vele...

19:22:

Elég manipulatív dolog ebbe belekeverni a pénz kérdést és ezzel értelmetlen bűntudatot kelteni. Hiszen itt nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy mindennek van határa.

Persze szép és jó a mézes-mázas "megtört ember támasza" szöveg.

De attól még ott van a kérdés, hogy a másik féltől elvárható-e, hogy folyamatosan mankóként viselkedjen és folyamatosan "támasz" legyen egy megtört ember számára és ő is bele rokkanjon abba, hogy mások terhét cipeli.

Nem vagy önző!

Hasonló jellem az anyósom! Pedig szeretem, jó viszonyunk van!

De rettenetes amit le tud nyávogni/hisztizni/panaszkodni ki minek nevezi!

Mindig programot akar adni valakinek a családból, viszonylag fiatal 60-as de soha el nem menne se a postára sem a boltba!

Egész nap csak az internet!

Úgy h tudnék én is mesélni!

Kitartást, én biztos rá vennem valahogy egy szakember meg látogatására! Depressziós az biztos a leírtak alapján!

Pszichiáter. Neki is sokkal jobb lenne, ha nem is akar hallani róla.

Volt a környezetemben idős akinek mindig rossz kedve volt. Elrángatták, adtak neki erősebb hangulat javítót, szorongás oldót és hipp-hopp vidám idős ember lett. Utána jobb mindenkinek, főleg neki.

Szóval tudom, hogy nehéz de a saját és ő érdekében is ez a legjobb. Mert nem mindegy, hogy élete utolsó éveit megkeseredve vagy depresszió mentesen éli le.

Amúgy meg fiatalt is ismerek akinek mozgás szervi betegsége van, öngyilkos akart lenni, (mondjuk érthetően, szakaszos lebénulás majd idővel szívleállás, rosszabb halál nem sok van). Szóval igen, őneki is adtak mindenfélét és egész pozitív, vidám természete lett. Pedig előtte borzasztóan negatív volt.

Szóval időseknek meg haldoklóknak tényleg nagyon jó gyógyszereket adnak, mert na, náluk nem számít, hogy ráfüggnek-e. (Nyilván ráfüggnek pikk pakk, de legalább boldogok és másokat sem energia vámpírkodnak, plusz azért neked is jobb látni, hogy jó kedve van).