Milyen hatással lesz egy gyermekre, ha az anyja bipoláris?

18/20, 20/20 ez így igaz.Sajnos én egy ilyen beteg elvállt,így egyedül nevelt Anya gyermeke vagyok. Valóban nem való az ilyen betegnek gyermek.Nagyon nezhéz,hiszen pici kislányként sokszor Anyukaként,azaz fordított szerepbe kell lépni,sokszor pedig bűntudatot kelt a beteg,és időnként életveszélyes állapotban is találhatja magát a gyermek. Nálunk sosem volt összetartó család,sőt ők fel sem ismerték vagy nem is akarták a problémát.Apa nem igen volt jelen,de ha igen akkor inkább lelki bántalmazóként.Kemény élet.A gyermek miután beleneveledett a fordított szerep illetve a bűntudat keltés,így felnőtt korban is kényszert érez megtenni mindent,hogy a betegnek jobb legyen.Ami többször nem jön össze.A gyermek pedig felemésztődik.Nekem lett férjem,házam,saját munkám,de sosem leszek olyan,mint a legtöbb.Sokkal hamarabb átlátom a emberi viselkedéseket ez pedig csalódásokat von maga után és undort.Én nagyon hamar nyitok,de ezzel nagyon sokan vissza is élnek,ez pedig csak nehezíti a helyzetemet.Szomorúságot,értetlenséget,magányérzetet,megnem értést eredményez.Én erősnek mondhatom magam aránylag,mert káros szenvedélyektől mentes vagyok 10 éve házas és vezetem rendesen a háztartást,napi szinten főzök,de eljárni dolgizni mostmár nem tudok,gyakran lehangolt vagyok tele szervi betegségekkel,de szerencsére könnyen felvidítható a hangulatom,viszont sok bennem a küzdelem,félelem megfeleni vágyás,szeretet éhség,csalódás,megnemértettség.Kihasználnak,hülyének néznek,hagyom magam elég sokáig,nem szeretek konfrondtálódni,nem találom helyem az emberek közt.A haláltól félek inkább sem mint,hogy magamnak ártsak.És mindenkit sajnálok,bárkin megesik a szívem.Szeretek adni,ha tudok és ha nem élnek vissza vele.De rettenetesen lelkis vagyok.Időtlen ideig tudok rágódni bármin és folyton magamat hibáztatom.kb ennyi amit tudok mesélni,ha ez bárkinek is hasznos lehet.Gyermekem nem lett,de már tudatosan nem is szeretnék,azt hiszem már értitek,hogy miért.40/L

Még annyit hozzátennék,hogy nagyon türelmetlen és rettenetesen döntésképtelen sok esetben.Mindig a legjobb döntés akarom meghozni,de sokszor azt sem tudom,hogy mi a jó vagy,hogy nekem mi a jó.Azt pláne nem tudom,soha nem is tudtam.Hamarabb sikerült másoknak eltalálnom,mintsem magamnak,hogy mi a jó.Valószínű ez azért alakulhatott így ki,mert a beteg Anyu mondtam meg azt is és mit csinál egy gyermek,aki szeretre szomjas? Nyilván elhiszi,hogy neki pontosan az a jó,amit az Anyukája mond.