Milyen hatással lesz egy gyermekre, ha az anyja bipoláris?

Milyen könnyen dobálóznak itt egyesek, hogy nem kéne szaporodnia az "ilyennek". Csak halkan jegyzem meg, hogy bárkinek szinte bármikor jelentkezhet ilyen, vagy ehhez hasonló betegség. Itt mindenki pszichiáter meg pszichológus, vagy miért tudja mindenki jobban ? Ha nem, akkor kérdezzétek meg tőlük, egyáltalán nem kizáró tényező, ha rendszeresen karban van tartva.

Esetleg akkor a cukorbetegeknek is azt mondanátok, hogy ne legyen gyereke ? Mivan, ha behipózik az anyja, a gyerek meg észreveszi?

Láttatok már ilyet? Mert én igen, és az is eléggé rémisztő tud lenni .Ráadásul örökölhető, sőt, veszélyesebb is, mint egy bipoláris zavar.

Vagy a magasvérnyomásosnak se legyen? Kap egy szívinfarktust, ki neveli fel a gyereket ?

Ne legyünk már álszentek, mindenki családjában van valami krónikus betegség.

Szerencsétlen kérdező meg most azt hiszi, hogy ez itt a világvége.

Talán azért beszélünk ilyen könnyen mert van személyes tapasztalatunk. Nekem nagyapám volt érintett, a 80+ éves pályafutása alatt 2 feleség, 6 gyerek, és számtalan unoka életét pecsételte meg, nem beszélve az egyéb rokonságról. Amikor éppen mániás epizódja volt, elöfordult, hogy késsel kergette az éppen jelenlévöket, mert az orvosa szerinte arra utasította, hogy, végezzen a családjával, és utána ugorjon ki az ablakon.

De az sem volt semmi, amikor 5-6 éves koromban padlógázzal vezetett a hegyi szerpentinen, és minél jobban sírtam, és könyörögtem, hogy lassítson, annál gyorsabban ment, büntetés gyanánt, mert nem bízom benne.

Amikor éppen depressziós idöszaka volt, csak feküdt az ágyon a plafont nézve, mindenki másnak pedig lélegezni is tilos volt, mert ha zajt hallott ebben az állapotban, vége volt a világnak.

Nem sok családot ismerek továbbá, ahol az unokáknak vészhelyzeti protokollt kell bemagolni, arra az esetre, ha a nagypapi megint „furcsa“.

Amikor szedte a gyógyszereit minden rendben volt (mégha alapvetöen sem volt egy kellemes természet, akkor is). Csakhogy egyszercsak gondolt egyet, és nem szedte öket, vagy kiköpdöste és elrejtette valahol. Ez az utolsó leheletéig rendszeres idöközönként elöfordult, mert SEMMI betegségtudata nem volt, amikor éppen egy kicsit mániásabb epizódba érkezett.

Nem volt gonosz ember, isten örizz, hogy ilyet állítsak. Beteg volt, és valszeg nála jobban senki nem szenvedte ezt meg, de ez nem segít sokat a többi érintetten. Sajnálattal kell megállapítsam, hogy ebben a családban, aki tartósan ki volt téve ennek a helyzetnek, SENKI nem úszta meg ép elmével, mégha hivatalos plecsnie nincs (egyelöre) senkinek. Így vagy úgy, de mindenki tartósan „hülye“ lett.

"Beteg volt, és valszeg nála jobban senki nem szenvedte ezt meg, de ez nem segít sokat a többi érintetten"

ez a lényeg, köszönöm hogy leírtad

sajnos lattam ilyen vegeredmenyt bipolaris szulo gyerekei mind sulyos tanulasi gonddal, onrombolo magatartassal es szerfuggoseggel neztek szembe a gyerekkoruk vegere aminek fo oka a bipolaris szulo erthetetlen viselkedese a depresszios idoszakaiban a teljes elhanyagolas, progosebb idoszakaiban meg a ramenos eroszakos viselkedese juj de szeretlek mindent csak erted teszek attitudje eredmenyezett. Ide kulso segitseg kell. mindimum egy gyerekpszichiater aki a gyereket nyomonkoveti az anyjaval egyutt es szukseg szerint beavatkozik. A bipolarisnak folyamatos gyogyszeres kezeles mellett valoban vele foglalkpzo ot szemmel tarto pszichiaterre is kell tamaszkodnia.

Szegeny gyerek...szegenyke.