Sokan miért kezdik el játszani az erkölcscsőszt, amikor valaki a saját szüleit ócsárolja?

A társadalom szent tehene a család, amit nem enged levágni - ezt egy külföldi cikkben olvastam és így igaz. Pedig mindenki tudja, hogy közel nem olyan szép az igazság, mint beállítják.

Ócsárolni nem kell senkit, de tapasztalat, hogy ha valaki már csak megemlíti, hogy ő valamiért nem akar családot, mert ő kiábrándult az egészből az emberek 90%-a képtelen megérteni, győzködni kezdenek ész nélkül, stb. Ez a "hálátlan, büdös kölök" meg undorító. A gyerek nem kérte, hogy megszülessen, nem a szülő tett neki szívességet, köteles eltartani. Jó, nyilván nem azokról beszélek, akik 30 felett is elvárják, hogy anyukáék visszessék a bulikákat, de a hajam tépem attóla felfogástól, miszerint essünk már hasra, hogy a kiskorú gyereket támogatta a szülő anyagilag, mikor ez szimplán törvényi kötelezettsége is.

Mert nagyon nem szép viselkedés. Nálunk is voltak problémák a családban, apukámmal. El is váltak a szüleim. De soha nem szidtam/nem szidom őt senkinek sem.

Élem az életem, és magamra koncentrálok. Egyébként sem vagyok az a típus, aki állandóan kritizál másokat.