Sokan miért kezdik el játszani az erkölcscsőszt, amikor valaki a saját szüleit ócsárolja?

Mert kicsit úgy veszik, hogy őket érte kritika, amiért ők is szülők. Talán attól is tartanak, hogy majd a saját gyerekük is így fog róluk beszélni és ezért akarják "rendre" tanítani azt, aki nem a legjobb színben tünteti fel a szüleit.

Egyesek meg egyenesen magukra ismernek, de ezt nem lássák be, és egy öntudatlan védekező mechanizmusba kezdenek azáltal, hogy nem értenek veled egyet.

3-as:

Én elgondolkodnék ilyen esetekben, hogy mennyire volt szülő a szülő. Milyen nevelést adott és milyen beszélgetőpartner a gyereke szemében.

Tök jó, hogy ennyire általánosítva tudsz "a büdös hálátlan kölykökre" kígyót-békát köpni, de baromira nem ismered az életkörülményüket.

Mert mindig csak az egyik oldal álláspontját lehet olvasni, így sokan úgy érzik, hogy ki kell emelni a másik oldal vélt álláspontját is, még ha nem sok köze is van a valósághoz.

Márpedig az egyoldalú sztoriknál lehetetlen igazságot tenni, tehát nem több az egész, mint egy buborék, ahol a hasonlóan gondolkodók egyetérthetnek és a másként gondolkodók kívül rekednek. Ezért értelmetlen az egész kategória.

"Mert kettős mércét használnak. Míg nekik mindent szabad, sőt saját maguk a saját maguk szemében nem is annyira bűnösok, addig a szüleiket előszeretettel mocskolják."

Te milyen kamasz voltált? Mert azt ne mond, hogy szófogadó, tökéletes, jólnevelt.

Nem adok igazat random tini hisztinek, de kicsit azért gondolkozzunk az ők fejükkel amikor azt olvassuk, hogy panaszkodnak. Tisztában vagyok, hogy itt milyeneket írnak. Nem szimpatizálok velük. De ha visszagondolok, hogy kamaszként milyen stressz és nyomás nehezedett rám, mennyire toxikus volt a környezetem, milyen konfliktusaim voltak, amik adott esetben nem publikusan szülők számára és milyen önismeret hiány, a "kezem és a lábam hova tegyem" érzés... nem biztos, hogy egy ilyen állapotba lévő kamasznak te papolnod kellene arról, hogy mi felnőtt fejjel a helyes. És nem azon van most a hangsúly, hogy nem értené meg, hogy mit kell tegyen, hanem azon, hogy nem úgy kell közelíteni felé, mintha egy gyerekkel, de nem is úgy, mintha random idegennel beszélnél. Egyedileg beszélj valakivel. Tudd neki mi a jó és hogy hallgat meg (és nem azt hangoztasd, amit hallani akar, hanem próbálj az ő nyelvével beszélni). A papolás általában semmelyik tininél nem válik be.