Nagyszülők akiknek kicsi(0-4 éves) unokája van?

Én értem, mit akar a kérdező. Szerintem dolgozó nagyszülőknek heti rendszerességgel odasózni több gyereket is, az egy hatalmas kérés, ez egy szívesség a részükről. Igen, persze, miért ne akarná látni az ember az unokáját, de ez opció, nem kötelezettség.

Ha az én gyerekeimet tutujgatnák ennyit, alap lenne, hogy ha viszont kell a segítség, akkor megyek. Vagy ha ez derolgál nekem, akkor én sem kérek ingyen segítséget, hanem megfizetek egy babysittert.

Nálunk ez úgy van, aki igényli, hogy besegítsek az szól. Holnap pl. én viszem óvodába és megyek is érte az egyik unokámért, mert szülei elutaznak és csak későn érnek vissza.

Ma egy másik unokámat kísértem a menyemmel az iskolába, ma kezdte az első osztályt.

Nem vagyok idős, aktív vagyok, de sokszor úgy csinálnak mintha nem tudnék busszal közlekedni. Javítanak, szerelnek, ha elromlik valami.

Segítenek vásárolni, nem kell cipekednem. Sokszor nem fogadnak el pénzt, ha kérek tőlük valamit. Szoktam főzni is nekik, olyankor mindenki jön és viszi:) Szóval, jó dolgom van, rendesek a gyerekeim.

"nagynéném lánya közölte nagynénémmel,"

Remélem anyuka helyre tette a lányát.

Én is azt tapasztalom a környezetemben, hogy a nagyszülők kihasználása nagyon megy, de ez sokszor bizony egyirányú. Pl. a gyerekek heti és hétvégi több napot is az egyébként még szintén dolgozó nagyszülőknél vannak, de a szülő a nagyszülőkkel szinte egyáltalán nem is beszél, ha nem arról van szó mikor felügyeljen a gyerekekre. Másik ismerősömnél ha nem kell az unokára vigyázni, akár egy hónapig fel sem emelik a telefont, hogy amúgy élnek-e halnak-e az öregek. Harmadik helyen olyan stílust enged meg magának a szülő a nagyszülővel szemben, hogy a nagyi sír miatta.

Más kérdés, hogy mind eltűri.

Amikor a nagyszülő volt kisgyerekes szülő, ő is kapott segítséget a nagyszüleitől. Pláne hogy az előző generációnál ez természetesebb volt. Egyébként a nagyszülők minden korban segítették a családot. Már-már kérdezhetném, hogy valaki miért akar gyereket, ha az unokákkal már nem akar foglalkozni - hiszen ez az élet rendje. Aki x éves kor után felteszi a kezét, hogy old meg fiam ahogy tudod, de engem hagyj békén, az azt gondolja, hogy addig "kell" segíteni a gyereket, amíg kvázi tényleg kiskorú? Szerintem egy normális családban az unokázást se nem érzik elvárásnak, se nem kell könyörögni, hogy a gyerek is segít amikor kell a szüleinek/nagyszüleinek. Legalábbis nálunk...

És igen, a kisgyermekes szülőknek szükségük van kettesben töltött időre, wellnessre, gyerek mentes kufircra, romantikára, ami gyerekkel kivitelezhetetlen. Ez kell ahhoz, hogy a házasságban megmaradjon egymásnak a nő és a férfi és ne csak anya és apa legyen.