Szülők, ti támogatjátok anyagilag a gyereket külön költözés után?

Én segítem a szüleimet nem ők engem.

Ez számomra alap amiért becsületesen felneveltek és megtettek mindent értem.

Engem támogatnak a szüleim. Nem én kérem, de ők szívesen teszik, van is miből, nem is kuporognak (ugyanúgy van pénzük eljárni nyaralni, drága ételeket vesznek maguknak stb.).

Van olyan támogatás, ami "természetbeli" náluk, pl. anyukám kap BKV-bérletet a munkahelyén, de ők autóval járnak, azt megkapom. Ha találkozunk, mindig "uzsicsomagot".

Pénzben pedig a személyi edzőmet és a telefonszámlámat fizetik (ezért cserébe igyekszem a minimumon tartani és csak akkor telefonálni, amikor muszáj; a netet nem használom "túl" a csomagban szereplő mennyiségen felül).

Igaz, nem a szülő vagyok, hanem a gyerek, de válaszom hasznos lehet:

-elköltözés után engem nem támogatnak

-én támogatom az "otthagyott" családot havonta, igaz csekély összeggel.

14-es vagyok, és ahogy olvasom a válaszokat szerintem itt két eltérő anyagi helyzet helyezkedik egymással szembe.

Van az a helyzet, amikor a szülők jobban keresnek, mint a pályakezdő gyermek, nekik meg van mindenük, kvázi nincs is mire költeniük a pénzt, csak a gyerekekre, így nyilván a gyerekeiket támogatják. (gondoljunk egy pályakezdő pedagógus gyerekre orvos/ügyvéd szülőkkel)

És van az a helyzet, ami pl az egyik egyetemi haveromra igaz, egy isten háta mögötti kis faluból származik, a szülei 8 általános végeztek, gyári munkások minimálbérért, míg a haverom 3 év tapasztalattal millió körüli fizetést visz haza Budapesten. Ott nyilván nem is merül fel, hogy a szülők még támogassák a gyereket, hanem pont fordítva van.

Élethelyzettől függ mi a helyes magatartás.