Akik külföldre költöztek élni,annak ellenére,hogy egy/mindkét szülője nem akarta,hogy viselték a szüleitek? Milyen lett a kapcsolatotok?

Én se örülnék ha a gyerekemtől folyton azt hallgatném, hogy kimegyek külföldre, ja meg még állampolgárságot is biztos váltok. :D

Majd ha már ott vagy, a szüleiddel beszélhetsz a kiköltözésedről, az állampolgárságodat pedig megbeszélheted magaddal, meg a külföldi/magyar pároddal a későbbiekben, ha már tudod mi merre hány méter. Nekem ez kifejezettem xarul esne, hogy a gyerekem még ott van velem testileg, de lelkileg már csak a kinti életről tud társalogni meg álmodozni, hogy ő innen elmegy.

Mondom ezt úgy, hogy még huszonéves vagyok és külföldön élek, férjjel, gyerekekkel, a szüleim meg Magyarországon laknak.

Megbeszéltük hogy kiköltözök, és "majd meglátjuk mi lesz utána". Ennyit mondtam. Nem kell a szívüket terhelni azzal hogy lehet soha nem megyek haza. Mert tényleg nem tudhatom mi lesz még 10 év múlva, gyerekesen én pedig nem teszek nagy fogadalmakat. :)

Megkérdezték 100x, biztos? Biztos hogy mész? És mondtam, hogy igen, biztos. De soha nem mondták, hogy ne, ne menj, még ha akarták sem.

A viszonyunk jó, de sajnos korona miatt ritkás. :(