Megromlott a jó kapcsolatom az évek során anyámmal. Nektek is van hasonló tapasztalatotok?

Öcsém születésekor annyira összeveszett a nagymamámmal, hogy minden kapcsolatot megszakított vele. Ez annyira traumatizálta és tönkretette az idegrendszerét, hogy öt év alatt tönkrevágta a mi jó kapcsolatunkat és a sajátját apámmal. Segítséget nem hajlandó kérni és a rációra nem nyitott, mindenre megsértődik. Nem élek már a szüleimmel egy éve. Öcsém már ebben nevelkedett, és végtelenül sajnálom őt, de túl kicsi még ahhoz, hogy felkaroljam. Otthon lenni vele nem sokáig tudok, mert anyám kikészít és folyton menekülési kényszerem van.

Engem bánt ez az egész. Gyászolom az anyámat, mert már nem önmaga. Minden nap azzal fenyegetőzik sms-ben, hogy megöli magát, amikor próbálom megbeszélni a viselkedését. Ellehetetleníti azt is, hogy apámmal töltsek minőségi időt vagy beszélgessünk.

Nehéz lenne őket figyelmen kívül hagyni, mert régen érzelmi támaszom tudott lenni és sok jó emlékünk van együtt. Nem tudom mihez kezdjek, de úgy érzem nagyon sok értékes időt veszteget el anyám arra, hogy megélje az áldozat szerepet.

Úgy érzem én már szinte nem is vagyok ennek a családnak a tagja.