Felnőtt vagy, de az egyedülàlló szülőd ràdtelepszik?
Màsnàl is van ilyen, hogy annak ellenére, hogy pl. Pàrom 32 éves, az édesanyja egyedül él, mert elvàlt màr rég, azóta folyton sirànkozik, depressziós, nincsenek baràtai, magàba fordul, szakemberről hallani sem akar, mert neki nincs semmi baja, de àllandóan velünk csinàlna programot, meg el akarja érni, hogy körülötte forogjon a vilàg.
Én 28 vagyok, apu szintén ugyanez. Elvàlt, tiszta remete évtizedek óta, baràtai nulla, nem kell neki senki, a pàromra se kívàncsi, mert nem tudja feldolgozni, hogy nekem van, neki nincs, de nemis próbàlkozik ismerkedni, közben meg panaszkodik, hogy senki nem nyitja rà az ajtót, tőlem meg elvàrja, hogy mindig tudjon rólam mindent, mindig akkor menjek, amikor ő akarja, ahelyett, hogy keresne egy nôt maga mellé. Mikor elmegyek, akkor is csak főzni, mosni, sütni, beszélgetés az nem nagyon van, csak akkor, ha mindenben neki van igaza. Azon kívül, hogy az egyetem megy, meg dolgozok, màsra nem kívàncsi velem kapcsolatban sem.
Hogy lehet ezeken javítani, vagy nem magunkra venni? Pàrom anyukàja ràadàsul rà is jàtszik, ha meg kihívjuk, közli, hogy most miért nem jó, és làtom, hogy pàromnak meg rosszul esik ez a màrtírkodàs.
Nekem a férjem anyja volt ilyen, pedig nem is egyedül élt. Hónapokig tartott mire sikerült vele elfogadtatni a határokat. Értem ezalatt azt hogy szól mielőtt jön, megeszi a fia azt is amit én főztem, én nem úgy pakolok a szekrénybe ahogy ő stb... Kijött belőle a mártír, hogy ő csak segíteni akar, meg hogy semmi nem jó amit ő csinál csak amint én stb.. Ezeket mindig hárítottam. Kb. fél év volt mire elfogadta hogy nem szólhat bele az életembe. A fia igen, ő a férjem, de mivel őt nem érdekli milyen a függöny ezért azt én döntöm el nem ő. Utána jöttek az unokák így egyre több feladatot tudtam neki adni. Ő valósággal kivirult mellettük, nekem meg hatalmas segítség volt. Haláláig (idén volt) ő volt a legjobb nagymama akit kívánhattam a gyerekeimnek, és olyan jó kapcsolat lett köztünk mintha az anyám lenne.
Azért írom le neked ezeket, mert hiszem hogy bármennyire azt érezteti veled hogy hálátlan vagy, igenis kell tudnod határt szabni. Ugyanakkor ez a határ legyen átjárható, ne vágd el magad tőlük. Nekik nehéz most betölteni az űrt, de be fogják tudni ne aggódj, de ha baj van vagy segítség kell rájuk számíthatsz mindig. És ez az ami számít.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!