Mit csináljak, hogy szóljak bele a lányom szerelmi életébe úgy, hogy ne gyűlöljön örökre?

Élete baklövését készül elkövetni.

18 éves kora óta hülyíti egy srác/férfi(?). Mikor a lányom 18 éves volt, ő 20 és azt mondta neki, hogy azért nem akar tőle kapcsolatot, mert a lányom még fiatal. Ezután a mondat után pár hétre összejött egy 13 (!) éves lánnyal. Együtt volt vele két évig, a lányomat végig talonban tartotta, ő meg ment utána vakon. Amit a srác kitalált, az úgy volt.

Pl. a lányom elhatározta, hogy jelentkezik Erasmusra és külföldön tölt egy félévet az egyetemből. Maga a lehetőség is vonzotta, de elmondta, hogy azért is megy, hogy a srácot kiverje a fejéből (akkor pont nem beszéltek). Imádkoztam, hogy amíg ki nem megy, nehogy előkerüljön ismét, de csak felbukkant... Aminek az eredménye az lett, hogy a lányom nem utazott, mert hogy a srác azt mondta neki, hogy megpróbálná vele, de hát a távolság, meg minden neki problémás... Két hét alatt elérte, hogy a lányom ne utazzon és átjelentkezzen egy pesti egyetemre, hogy egy városban legyenek. Persze végül "nem próbálta meg" vele, összejött egy másik lánnyal.

A lányom a padlón volt nagyon sokáig, csúszott is emiatt az egyetemmel, de összeszedte magát és lett párkapcsolata is, azt hittük, rendben van. Kiderült, hogy titokban újra beszélgetni kezdett ezzel a fiúval, néha-néha találkozgattak is, de nem mondta el senkinek, mert hogy mi is, a családja és a barátnői is gyűlölték, tudta, hogy sosem értenénk meg. Mikor kiderült, esküdözött, hogy szakítani fog a barátnőjével majd, csak nem mer, mert hogy a barátnője veri otthon (mikor láttam képeket a lányról, kb 40 kg vasággyal típus volt) és dührohamai vannak, nem tud csak úgy elköltözni. Már akkor is mondtam a lányomnak, hogy ne higgyen neki, aki szakítani akar, az szakít. Ennek akkor lett vége, amikor a srác közölte a semmiből a lányommal, hogy a barátnőjével külföldre költöznek... Ki is költöztek, majd rá kb 2 hónapra mondta a lányom, hogy utánamegy, az egyetemet meg csinálja levelezőn. Kérdeztem, hogy ki után?! Mondta, hogy a srác után, mert mióta elköltözött, azóta újra beszélnek és hogy mindig mondja, mennyire hiányzik neki és bárcsak ott lenne, akkor nem lenne annyira magányos, a barátnőjével is teljesen megromlott a kapcsolatuk és hogy csak azért vannak együtt, mert külön-külön nem tudnának fizetni egy lakást, de ha a lányom kimenne, ez nem lenne gond és elköltözhetne onnan.

Ugyanúgy feladta volna az életét, mint korábban és akkor mondtam, hogyha elköltözik, tőlünk segítséget ne várjon. Se anyagit, se mást. Mert nem fogjuk eltartani egy olyan országban, ahol a nyelvet sem beszéli, érettségivel munkát sem tud vállalni és igazából azért menne ki, hogy a srác szabadidejében lefeküdjön vele. Ez volt 3 éve. Válaszúthoz állítottam a lányomat, és rengeteg sírás, veszekedés után itthon maradt. Azóta nem is került ez szóba.

Lediplomázott, dolgozik. Kapcsolata jelenleg nincs, de tavasszal ért véget egy korábbi, és azt mondta, most nem is vágyik másra.

Viszont újra felbukkant az életében ez az ember. Állítólag véletlenül találkoztak, beszéltek pár szót, majd este írt neki, hogy jó volt látni és hogy esetleg nem-e találkozhatnának újból? A lányom azt mondja, hogy akkor újra azt a melegséget érezte magában, megint pillangók voltak a gyomrában és évek óta nem érezte ezt. Most mesélte el nekünk, pedig már 5 hónapja tart ismét a "románc". Azért mondta el, mert szívességet szeretne kérni a férjemtől. A srácnak lett egy gyereke, de most (állítólag) szétmenő félben vannak a barátnőjével/gyereke anyjával és a lányom azt szeretné, ha a férjem bejelentené ezt az embert a vállalkozásába, mint minimálbéren lévő alkalmazott, mert így kevesebb gyerektartást kéne fizetnie. Ettől is a gyomrom forog, hogy a saját gyerekétől venné el így a pénzt... De a másik, hogy a lányom mondta, hogy augusztus végén elköltözik és most úgy néz ki, hogy amíg nem szed össze magának egy albérletre valót, addig nála fog lakni. Ebből az lesz, hogy sosem teszi ki.

Kérlek segítsetek, évek óta a lányom nyomában van, mint egy fekete felhő. Bocsánat, ha hosszú lett, de nem tudom, mit tehetnék. Felnőtt nő, tudom. De mégis a lányom, nem tudom tétlenül nézni, ahogy tönkreteszi magát és az életét. Ez az ember egy semmirekellő. Itt van közel 30 évesen, de se egy autója, se egy normális szakmája, se egy lakása, semmije nincs. Most is, hogy neki még össze kell szednie a kaucióra a pénzt, meg lehet bútorokra is, mert a barátnőjénél összvissz egy asztala, számítógépe és hozzá valami széke van... Közben a lányomnak olyan volt kapcsolatai voltak, ahol lesték minden szavát, volt ambíciójuk, dolgoztak/tanultak. Annyival jobbat érdemelne.