Befogadtam anyámat amig talpra áll. Azt hiszi övé a lakás. Javaslatok?
Édesanyám mostanság rájárt a rúd, ezért mondtam amíg talpra nem áll lakjon nálam, költség nélkül.
Mostanság egyre erősebben az jön viselkedéséből, mintha az hinné ez az ő lakása.
Panaszkodik hogy néha sokáig (21-22 max probálok figyelni ne zavarjam alvásban) gamelek ismerősökkel.
Kérdés nélkül lezárja a fél lakást, hogy ő most nyitott ajtóval alszik, ne zavarjam, de nyitva hagyott ajtó miatt ez azt jelenti hogy csak a saját szobámat és kb a fürdőt használhatnám.
Panaszkodik, hogy reggeli munkába járásom zavarja, ne legyek hangos hajnalban(8kor és nem zajongok különösebben).
Meglepetésszerűen áthívja ismerőseit, anélkül hogy megkérdezne zavar-e(ha épp nem terveztem valami programot ahol barátaim átjönnének, természetesen nem zavarna).
Ha programjaim és ő elképzelései ütköznek neki áll feljebb("Miért hívtad át Józsit? Azt Hittem ma segítesz a könyveket rendezni" "Most hallok erről elöször.").
Átrendezi a lakást közös részeit kérdés nélkül.
Az érdekelne ti mit ajánlanátok, hogy értessem meg vele, hogy amit gyerekkoromban előadhatott saját lakásában az nem kóser feltétlen amikor befogadtam talpra állásáig. Nem akarom, hogy odáig jussunk hogy azt mondjam keressen másik helyet lakni.
#8 Állása már lett, most keresünk neki lakást. Második élettársával történő "elválás" (munkája is ráment) után került ebbe a helyzetbe.
Másik lakás a cél. Volt egy örökölt távoli lakása (mostani lakhelyétől és munkahelyétől kb 200 km-re) amit mostanában vettek meg és ebből akar egy kisebb városi lakást találni.
#9 IT Guy, Pontosan ezt is teszem és látod megoldja a problémát /s
Értem mire utalsz, hogy egyszerűbb lenne vele beszélni erről, de érdekelt külső nézőpont.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!