Magyarországon miért nem segítik sokan a gyerekeiket abban hogy elinduljanak az életben?

#43 ez világos. CSOK az egy elhibázott dolog. Legfőbb baj vele hogy röghöz köti az embereket és bukják a mobilitást. Hitel amúgy sem jó megoldás. Persze a bankoknak jó lesz mert az ember hozzászokik. kell valami vegyünk fel hitelt. Lakás/ház jobb esetben öröklődik. Nem vész el... Segíteni nem tudnak, örülnek ha egyszer kifizetik a hitelt.

Kedvezményes lakhatás jobb megoldás mint a szénné hitelezés.

a szülők örökségét majd az unokák élvezik. A szülők gyerekei nem. kicsi hozzá a korkülönbség. Mire megy azzal valaki, ha 50 évesen örököl egy lakást? (akkor lesz 75-80 a szülő, aki akár tovább is élhet ennél)

Addig is laknia kell valahol a gyereknek.

A szocializmust el kéne felejteni. A mai 18-20 évesek szülei, tehát a 40-50-es generáció még abban volt gyerek, de munkát vállalnia már a rendszerváltás után kellett. (Aki ma 50, az pontosan 18 volt 89-ben) Pontosan akkor volt a legrosszabb elkezdeni az életet és munkát találni. Sorra szűntek meg a korábbi biztos megélhetés biztosító gyárak és tsz-ek. Sokan próbáltak vállalkozni és jó sokan bele is buktak. Akinek sikerült elhelyezkedni az meg dolgozhatott minimálbérért. Ingyen lakás azelőtt se volt, de ez után még az addigi bérlakások nagy részét is eladták, tehát olcsó lakhatásnak is annyi lett. Ezek a szülők ilyen körülmények közt kellett elinduljanak. (Mellesleg az MSZP kormánynak volt egy időszaka a 90-es években, amikor még az állami főiskolai/egyetemi szakokon is kötelező volt tandíjat fizetni. Tudom, mert akkor jártam oda. Ennyit a szülők ingyenes főiskolájáról)

A mai 18-20 évesek meg 2000-2003 körül születtek gyerekkoruk nagy része a Gyurcsány kormány idejére és a gazdasági válságra esett, amikor a családtámogatás minimális volt. Se szocpol se bérlakás csak és kizárólag a családi pótlék egy minimális összeggel. Ha akár az egyik fél is dolgozott akkor meg semmi nem járt ingyen, se a tankönyv, se a menza. Tehát pont ez a szülő generáció szívta meg legjobban a gyerekneveléses időszakot is. Ilyen szempontból az egész kérdés hibás. Főleg, hogy a legtöbb szülő mindennek ellenére erejéhez mérten igyekszik segíteni a gyerekének. Az, hogy nem tesz lakást alá lehet, de ha a gyerek is megteszi a magáét (értsd: hajlandó tanulni) akkor legalább annyit megtesz, hogy eltartja, amíg olyan szakmát szerez, amiből meg is tud élni.

A különórákra reagált valaki, akkor én az ingyenes oktatásra szeretnék….

Egyrészt ez pont nem úgy működik, hogy “hülye a gyerek”, de akkor egy teherautónyi pénzért cserébe őt is tárt karokkal várja a felsőoktatás. Az önköltséges képzésen tanulóknak ugyanazokat a felvételi követelményeket kellett teljesíteniük mint az államilag támogatott formában tanulóknak (magyarul nekik is kell ugyanaz az érettségi, ugyanaz az emelt, ugyanaz az alkalmassági vizsga). A különbség maximum a ponthatárokban mutatkozhat meg, de egyáltalán nem törvényszerű az sem, hogy az önköltséges szakokra kevesebb pont kell és így könnyebb bekerülni (valahol pont fordítva van, erre is van példa). A képzés pedig teljesen ugyanaz az állami és önköltséges hallgatóknak, tehát ott sincsen semmi különbség a hallgatók között.

A másik pedig az, hogy az ingyenes felsőoktatás sincs ingyen. Ha államilag támogatott szakon tanulsz, akkor azzal együtt vállalod pl. a hazai munkaviszony-fenntartási kötelezettséged. Valamint az egyetemi évek során azért elég sok járulékos költség van pl. a lakhatás (mert ez sokszor nem azon múlik, hogy “nem megfelelő a közeli főiskola/egyetem”, hanem nincs is a közelben főiskola/egyetem) ami vagy kollégium vagy albérlet (mert nem vesznek fel mindenkit kollégiumba, nagyon kevés a férőhely és nagyon “rá kell arra szorulni”), közlekedés, könyvek-jegyzetek, felszerelés, nyomtatás, de pl. sok helyen fizetni kell egy bukott tárgy következő felvételekor vagy az elmulasztott vizsgáért (és ne jöjjünk azzal, hogy “ ha hülye a gyerek”) vagy sok egyetemen idegen nyelvi hozzájárulást is kell fizetni, ha idegen nyelvű szakon tanulsz és lehetne még sorolni. Amilyen pedig a mai közoktatás színvonala (egy-két pozitív példától eltekintve persze, mert ilyenkor mindig leírja mindneki, hogy neki szuper tanárai vannak, csodálatos iskolába járt, youtuberól tanult meg franciául stb., el is hiszem, de nem ez az általános) azon sem kell meglepődni, ha valakinek külön tanfolyamra kell járnia vagy magántanárt kell fizetnie. Szóval semmi sincsen igazán ingyen. Járhat ösztöndíj persze, de a szociális alapon kiosztott támogatásokra azért nem jogosult mindenki, tanulmányi alapon pedig szintén nem könnyebb hozzájutni és nem is túl “nagyvonalúak”.