Magyarországon miért nem segítik sokan a gyerekeiket abban hogy elinduljanak az életben?

Azért a különórás részre reagálnék.

Általános iskolában, középiskolában rengeteg helyen tragikus az oktatás, a könyvek hulladékok, egy gyerek nem fog belőlük érteni semmit, a tanárok vagy tojnak az egészbe, vagy direkt szivatnak.

Nekem a nagymamám nagyon sokat segített a tanulásban.

Ember lett belőlem... mérnökként végzek nemsokára.

Magántanárként dolgozik, sok diákjával találkoztam, és egy közös van bennük, hogy az iskolában szörnyű oktatást kapnak.

Pedig a legtöbbjük nem gyűjtőbe jár!

23#

Rossz gyerekkorod volt?

Az én környezetemben a többség, sőt, szinte mindenki segíti a gyerekeit az indulásban, ami nagyon jó dolog. Az egyetemet már saját lakásban kezdik, de legalábbis mire munkát vállalnak, a szülők beszállnak nekik valamennyire a lakásvásárlásba. Az sem ritka, amit itt valaki írt, hogy még meg sem született a gyerek (vagy esetleg még ovis-kisiskolás), de már lakást vettek neki a későbbiekre.

Ami viszont nem feltétlenül jó, hogy már gyerekként, kamaszként is agyonpénzelik őket, olyan ruhákat, elektronikai dolgokat, online előfizetéseket, egyéb szórakozással kapcsolatos lehetőségeket, egzotikus, más kontinensbeli külföldi nyaralásokat kapnak egyes osztálytársak, amivel nehéz tartani a lépést.

#24 összefoglalta :D

Amúgy mindenki a saját szociális rétegevel szokott körbevéve lenni, ezért más és más a tapsztalat.

A normális amúgy az lenne, ha a szülő erejéhez mérten segítene a gyereket, és a gyerek nem élne vissza ezzel illetve azt is elfogadná, hogy milyen lehetosegei vannak a családnak. (Hiába szeretnék tanár vagy oceanbiologus lenni, ha nem tudnak segíteni elindulni az eletben.)

Sajnos sokan viszont tényleg cska onzesbol és kényelemszeretetbol nem segítenek a saját gyereküknek. Ebbe beletartoznak a havi 60-et elcigizo szulok, meg a "dolgozz meg csak te is érte" önző szülők is.

Egyrészt: vannak, akik tényleg nem engedhetik meg. Akárhogy is nézzük, a valódi átlagfizetés (nem amit a hivatalosan mókolt statisztika mutat) olyan 150-200 ezer forint körül van. Ebből fenn kell tartani egy lakást, esetleg egy autót, enni, inni, ruházkodni kell, fizetni kell az áramot, vizet, telefont, internetet, és ami marad, az meg közelít a nagy nulához. És ez az átlag. Aki ez alatt keres, az még rosszabb helyzetben van. Főleg, ha a lakás nem saját, hanem mondjuk albérlet. Sokan vannak, akiknek nem opció a továbbtanulás, mert égetően kell a pénz.

Persze, az is igaz, hogy normális körülmények között egy egyetem sem visz el százezreket egy hónapban. Mi sem voltunk dúsgazdagok, de nem nélkülöztünk, ameddig egyetemista voltam. A kollégium havonta 4500 forint volt (a 2000-es évek első felében), diákjeggyel az utazás sem tett ki többet havi 2000 forintnál, államilag finanszírozott képzésen tandíj sincs, ha nagyon akartam volna, még a könyvekhez is hozzájuthattam volna olcsón, ha nem újonnanveszem, hanem felsőbb évfolyamosoktól használtan.

Segíteni valakit pedig - az én fogalmaim szerint - nem azt jelenti, hogy alátolunk 18 éves korában több milliót. Segíteni a gyermekünket annyit tesz, hogy melette állunk a céljai elérésében. Ha nem valami tanulatlan, 6 általánost végzett, 60-as IQ-jú családról van szó, akkor fel sem merül, hogy 18 éves korában kidobják a gyereket, vagy erőszakkal rávegyék, hogy dobjon el minden lehetőséget a jövőjét illetően. Ilyen is van perse, én is láttam rá példát sajnos, de ilyen akkor van, ha krónikusan diszfunkcionális az a család, vagy ha tényleg valami nagyon gyeptéglaagyó szülők közé pottyan szerencsétlen. Ez a túlmisztifikált 18 éves kor egyébként jól mutatja, hogy egy társadalom mennyire nehezen tud lépést tartani a megváltozottkörülményekkel. Ennek 500 éve volt még létjogosultsága, amikor 18 évesen már nagyjából birtokában volt az ember mindennek, hogy utána önállóan boldoguljon. Amikor 18 évesen még egy technikusi papírja sincs az embernek, esetleg egy szakmunkás végzettsége, amivel legfeljebb arra van esélye, hogy robotoljon egész életében, akkor ez a 18 éves kor nem szabadna, hogy ennyire markáns határvonal legyen.

"Az sem ritka, amit itt valaki írt, hogy még meg sem született a gyerek (vagy esetleg még ovis-kisiskolás), de már lakást vettek neki a későbbiekre."

Egy 3o körüli pár a saját lakhatásaval van elfoglalva, nemhogy még a Ben létező gyereknek is lakást vegyen. Vagy te a budai milliomosok között mozogsz?

Persze, az a magyar valóság, hogy a 30 éves pár már két lakást is összehozott. Mesélj még. Azért megnézném, hogy ezek a mindent elvárok hol fognak tartani 10 év múlva .