Szerintetek ez normális ? Szerintem nem,ti hogyan változtatnátok a helyzeten ? Hogyan javítanátok magatokon ?

Jaj szegénykém.

Menj és mosd meg a kezed, ugyanis bilibe lóg.

Ha esetleg nem lenne kamu a kérdés: tudod vannak olyam szülők, akik mindent megadnának a gyerekekért. Mindent helyettük csinálnak, hogy a legjobb dolguk legyen. Ez meg hülyeség, hogyha ezt elmondod nekik, mint nekünk SEM hagyják, szóval én is kezdem átgondolni mennyire kamu a kérdés.

Na meg mikor szórnék heti milliókat egy 19 éves takony kezébe.. Schobert család egyik tagja vagy?

Nem érdekel hogy kamu-e.

Mindenkinek aki ilyen helyzetben van:

-pszichológus jól jöhet (mert ez nem normális helyzet)

- kis elméleti ön-képzés. pl flylady módszer

- házimunkázni orrvérzésig (akár önkéntesen besegíteni valakinek akinek szüksége van rá)... úgy fejleszd magad, szintről szintre a hazimunkában, mintha számítógépes pályáról lenne szó

Párom így nőtt fel.

Hát.. nem egyszerű..

Én így nőttem fel.

A házimunka stb. béli hiányosságok nekem egyáltalán nem okoztak problémát. Körülöttem mindenki, az egész család azon sipákolt állandóan, hogy jajj mi lesz velem, megy majd utánam anyukám mosogatni, ki viszi majd be az ebédet a szobába stb., de bennem soha nem voltak ilyen jellegű félelmek és fel sem merült bennem, hogy ne lennék képes bármilyen háztartásbeli feladat elvégzésére. Mikor elkerültem otthonról az egyetem miatt ez be is bizonyosodott, semmi problémám nem volt és mindent meg tudtam oldani. Persze, volt aminek utánanéztem vagy esetleg nem sikerült valami elsőre, de ez természetes szerintem. Ami nem ment, azt megtanultam és egyébként is kialakítottam a saját szokásaimat.

Ami viszont ennél sokkal nehezebb volt az az érzelmi oldala. Mivel a családommal ilyen volt a kapcsolatom (mi sem nagyon beszélgettünk egymással, soha nem voltak közös családi programok, mindig mindenki magába fojtott mindent, soha nem öleltek meg stb.), ezért nagyon vágytam arra, hogy máshol (barátok, párkapcsolat) megkapjam azt, amit tőlük nem. Viszont közben egyáltalán nem tudtam jól kapcsolatokat kialakítani és nagyon nehezen ment, mindig félénk, gátlásos, visszahúzódó, csendes voltam és nehezen tudtam megnyílni mások előtt. Szóval ez nagyon nehéz volt. Jártam miatta pszichológushoz is. A mai napig ezzel küzdök, és igazán normális barátaim soha nem voltak (mindig csak kihasználtak, vagy eleve csak ilyen felszínesebb, haveri viszony volt közöttünk), párkapcsolatom pedig szintén soha nem volt.

22/l