Szülői szemmel nagyon furcsák azok akiknek sosem lesz gyermekük?

#22 így van, születtek itt szélsőséges válaszok, és kivételesen úgy tűnik, ez alatt a kérdés alatt a gyerekesek elfogadóbbak a gyerektelenekkel szemben.

Gyerekkel pont annyira lesz az élet kínszenvedéssel teli börtön, mint amennyire gyerek nélkül felszínes, üres szar. Ugyan már, hagyjuk már ezeket a buta mantrákat.

#13 Szerintem teljesen jó a kutyás hasonlat. Vannak, akik ilyenkor ugranak, hogy "egy kutya szintjére helyezed a gyereket", de nyilván nem erről van szó. Csak tényleg a kutyatartás is olyasmi, ami kötöttségekkel, kényelmetlenséggel és lemondással is jár, mégis sokan akarják és szeretik. A kutya összeszőröz mindent, bűzlik a kajája, rumlit és mocskot csinál, egy csomó helyre nem mehetsz el vele, de nélküle sem, mert nem hagyhatod annyi ideig magára. Folyton ki kell vinni, akkor is ha nincs kedved, koszos lesz, sáros lesz, le kell mosnod, mielőtt rárohan a szőnyegre. Nem maradhatsz spontán ott valahol egész nap, mert haza kell menni megetetni a kutyát. Összeugrálja a falat, tönkreteszi a bútort, szétrág dolgokat. Mégsem tobzódnak a kutyára vágyók kérdései alatt a kutyátlanok, hogy "nekem nem kéne egy olyan dög, csak a baj van vele, sokkal jobb nélküle, hülye aki tartja".

A gyerek-kutya hasonlat egyetlen dologban nagyon különbözik: még soha nem hallottam olyanról, akit mindenki azzal nyaggatott volna, hogy miért nincs kutyája, és aztán elkedte volna győzködni arról, hogy de tartson kutyák - vagy ekezdte volna minden selejtnek élősködőnek ócsárolni, mert nincs kutyája.

A tudatosan gyerektelenek pedig éveken-évtizedeken keresztül (különösen, mióta felpörögtek a közösségi oldalak) ezzel szembesültek - ezért nem meglepő, hogy sokan az első zizzenésre harapnak.

Sajnos a jelenlegi kormány retorikája tovább fokozza a feszültséget, egymásnak uszítja az egymástól küélönböző csoportokat.

Nézd, ember szemmel nézve, az én szememmel nézve, sok furcsa ember van a környezetemben.

Furcsák akiknek nincsenek könyveik, furcsák akik nem járnak nyaralni, nem járnak színházba, furcsák akik egy életen keresztül kuporgatják a pénzüket, furcsák akik külön kasszán vannak, furcsák akik nem szeretik a macskákat. Furcsák akik szeretik a sárkányrepülést, a kígyókat, furcsák a vallásosok. Nyilván furcsa, ha valaki nem megy férjhez, nem nősül meg, vagy nem akar gyereket. Nekem speciel az is furcsa, ha valaki apa nélkül vállal gyereket. És?

Az ő életük, közöm nincs hozzá. Nem, nem szoktam belegondolni azon emberek életébe, akik nem úgy élnek, mint én. Ergo, ijesztőnek sem tartom, bármit tegyenek.

Az én életembe sokkal több pluszt hozták a gyerekek,mint amennyit elvettek

Szóval én azt tanácsolnám, hogy csakis gyerekkel!

Viszont ez pont nem az a kérdés, amiben bármiféle tanácsnak szerepe volna

Ne is legyen!

Egy élete van mindenkinek, arról ő döntsön már!

Mi lenne ijesztő bennük? Nem is értem. Letojom, hogy számomra idegen emberek mit kezdenek magukkal, sőt mondok jobbat. Az egyik nővérem családos anyuka két gyerekkel, a másik tudatosan gyermektelen, nem is akar szülni, azt mondja elegek neki a rokongyerekek. Mindketten elégedettek az életükkel. Egy ideig én sem akartam gyereket, most mégis lesz, mert összehozott az élet egy olyan férfival akinek szívesen szülök, teljesen átfordultak az érzéseim a gyerektémával kapcsolatban, szóval ilyen is van.

Engem jobbára csak azok a gyermektelenek háborítanak fel, akik primitív stílusban nyilvánulnak meg. Pl kölöknek nevezik a gyereket, ellésnek a szülést stb. Vagy amikor durvàn általánosítják a családos embereket, gyerekeket. (Mindegyik házaspár csalja egymást, minden gyerek visítozó idegbeteg stb) Szerencsére a childfree nővérem nem ilyen prosztó.