Jogosan nem tekintenek gyermeküknek engem?

22 éves vagyok, szeretném már a saját életemet elindítani, de a szüleim akik dolgozni tudnának, de nem akarnak, elvárják nagyapámmal együtt, hogy én maradjak ott a házban, és segítsek nekik amíg csak élnek. Elvégre hogy egy család vagyunk. És ez még semmi. Jönnek azzal, hogy engem felneveltek, ezért illene viszonozni azzal legalább, hogy én adok nekik pénzt ha nekik éppen nincsen (nagyapám nyugdíján élősködnek). Én nem számolok egy esetleges kölcsönkéréssel havi szinten pláne. Tartozást csináltak maguknak totál feleslegesen, anyám csak felesleges vackokra költi nagyapám nyugdíját, és és aztán persze, hogy nincs pénzük. Most közelítenek az ötvenhez egyébként, nagyapám 80 éves. Mindenki kérdezi, hogy mi lesz velük, ha nagyapám meghal? Hát akkor jön szerintem az, hogy engem is az őrületbe kergetnének, mint nagymamámat, akihez kiskoromban sokszor engem küldtek pénzért, ha valami kellett suliba például, vagy nekik. Nekem ebből elegem van. Hiába segítettem a ház körül is, magamtól álltam neki az udvart és az undorító, leélt lakást rendbe tenni barátnőmmel, erre azt mondta nagyapám, hogy az a semmivel egyenlő. Mindig mondja, hogy ő egyedül felépített egy házat, viszont azt fent is kell tartani. Mindig rögtön a munkával jön, hogy mit kell csinálni ekkor és akkor, holott én jó magam dolgozom, hulla fáradtan érkezem haza általában. Múltkor el kellett mennem valahova, és erre azt mondja, hogy "elég baj, először az otthoni munka". Apámnak ha egy faágat meg kell mozdítani, a saját apját elhordja mindennek (nem akarom a szavakat használni). Drogozott, ma már gyógyszereken él, de sutyiban iszik rá alkoholt. Ez így nekem nem élet. A ház amiben laknak, nagyapámé, miután meghalt, anyámék mehetnek vissza a régi házukba amit úgy kaptak, és jól le is éltek az ott bérlő lakosok. Barátnőm is meg van botránykozva már, hogy csak a saját érdeküket nézik. A mocskos tányérokat, tejfölt, mindent az asztalon hagynak, vagy a mosogatóban egy óriási tornyot csinálnak, és aztán persze csakis én tartom utánuk tisztán a konyhát, amennyire lehet persze. Az egész házban állt a mocsok mikor oda mentünk barátnőmmel a korona virus miatt. A nappali szobát is rendbe tettük, és anyám azzal dicsekszik, hogy milyen szépen megcsinálta barátnőm a szobát, holott én is csináltam. Le százalékoltatta magát, hogy nagyapám halála után ne kelljen dolgoznia, akire egyébként most beteg ápolásit szed, amiből úgyszintén csak divatozik.

Gondoltam rá, hogy egyik pillanatról a másikra lépek le, és akkor csomagolok össze amikor senki sem látja. Titokban már gyűjtöm a pénzt a költözésre, és elég jól állok vele, mióta megmomdtam, hogy nem tudok annyit adni ez és az miatt. Ez így rabszolga élet, ráadásul így az álmaimat a büdös életben nem tudnám megvalósítani (álom város, álom autó, utazások).